„A mesterséges intelligencia több munkahelyet hoz létre, mint amennyit felszámol” – írja Ned Potter az American Scholarban.

Az elmúlt években rengeteg könyv, tanulmány és cikk jelent meg a mesterséges intelligencia elterjedésének lehetséges következményeiről. A tudományos-fantasztikus regények kliséit idéző pesszimista forgatókönyvek szerint elképzelhető, hogy az algoritmusok átvehetik a gondolkodás irányítását és az ember fölébe kerekedhetnek, képessé válnak a replikálódásra és elpusztíthatják az emberiséget. A kicsit földhözragadtabbak attól félnek, hogy a mesterséges intelligencia veszélybe sodorja a munkahelyeket és feleslegessé teszi a munkaerőt, ami az egyenlőtlenség növekedéséhez vezet és aláássa az emberi civilizációt, de legalábbis a demokráciát, hacsak át nem alakítjuk az újraelosztást például alapjövedelem bevezetésével.

Az optimisták szerint alaptalanok az aggodalmak, mivel az új technológia több állást teremt, mint amennyit fölöslegessé tesz. Daiela Rus, az MIT robotika-kutatója és Gregory Mone tudományos szakíró A mikrochip szíve: szép, új jövő a robotokkal című, márciusban megjelent könyvében arra hívja fel a figyelmet, hogy a technológiai fejlődés az elmúlt négy évtizedben 3,5 millió munkahelyet számolt fel, viszont 19 millió új állást hozott létre. A szemlénk elején idézett Potter utal rá, hogy David Autor, az MIT közgazdásza is hasonló következtetésre jutott kutatásaiban. Autor kutatási eredményeket idézve rámutat, hogy a mesterséges intelligencia nem kiváltja, csak sokkal gyorsabbá és hatékonyabbá teszi az emberi munkavégzést: „olyan, mint a számológép vagy a motorosfűrész”. Ami pedig a gazdaság exponenciális növekedését hozhatja magával.

Igen ám, csakhogy egyáltalán nem mindegy, hogy milyen munkákat szüntet meg és milyeneket hoz létre az új technológia – figyelmeztet Brandon Weichert a Law & Liberty magazinban. A mesterséges intelligencia a középosztály állásait veszélyezteti, közöttük is elsősorban az irodai és egyéb adminisztratív munkahelyeket. Vagyis a technológiai fejlődés paradox hatására nőni fog a gépekkel nem helyettesíthető fizikai munkahelyek aránya csakúgy, mint a lélekölő és monoton feladatoké, már csak azért is, mert a mesterséges intelligencia betanítása és tesztelése is ilyen.

Az igazi kihívásokkal azonban akkor kell majd szembenéznünk, ha a munkahelyekkel kapcsolatos problémákat sikerült leküzdeni – jegyzi meg az Economist recenzense Nick Bostrom filozófus Mély utópia című monográfiája kapcsán. Ha a munkafolyamatok többségét sikerülne gépesíteni, mit kezdenénk a rengeteg szabadidővel? Bostrom felidézi, hogy már a száz éve 15 órás munkahetet vizionáló John Maynard Keynes is attól tartott, hogy a felszabadult időt az emberek nem értelmes elfoglaltságokra, szellemi és művészi kiteljesedésre fogják fordítani, hanem olcsó és ostoba szórakozásra és időkitöltő vásárlásokra. Szocializációnk alapja a munka, ezért kétséges, hogy a hirtelen jött semmittevéssel képesek lennénk-e megbirkózni.