„Nem az ész korát éljük” – olvassuk a Spectator magazinban Travis Aaroe merengését.
A klasszikus konzervatívokra mindig is jellemző volt a szkepticizmus, az ész és a megismerés lehetőségeivel kapcsolatos kétség. Ez a kétség azonban egyáltalán nem volt irracionális: pusztán a tudás korlátainak felismerését és a belőle fakadó lassú, óvatos cselekvés elvét jelentette. Aaroe szerint azonban a mai konzervatívok nemcsak óvatosak az ész lehetőségeivel kapcsolatban, hanem teljesen elfordulnak a racionális gondolkozástól.
Aaroe példaként Tucker Carlson esetét említi: az ismert jobboldali médiacelebritás többször arról számolt be, hogy éjszakánként démonok támadnak rá. Ennél azért árulkodóbb, hogy a jobboldali választók nemcsak az elitben csalódtak, hanem a tudományba vetett hitüket is elvesztették, és ezért igen népszerűek a körükben az egyebek között Robert F. Kennedy egészségügyminiszter által is terjesztett oltásellenes és egyéb áltudományos elméletek. Miközben az intézményesített vallástól egyre többen fordulnak el, az ezotériára való igény nemhogy csökkenne, inkább erősödik.
Aaroe mindezt a korábbi évek „szekuláris hübriszével” magyarázza: az elit, különösen a felvilágosodás örökségére hivatkozó baloldal előszeretettel használta politikai célokra a tudományt. A koronavírus-járvány idején a tudósok próféta-szerepben tetszelegtek, de aztán több olyan feltevés is beigazolódott, amelyet a csordaszellemet követő felkent tudósok veszélyes összeesküvés-elméletnek nyilvánítottak. Ennek hatására pedig erősödött a konzervatívok körében a hagyományba, az intuícióba és a laikus tömegek bölcsességébe vetett hit.
De nemcsak a jobboldal, hanem a baloldal is mintha egyre inkább elvesztené a rációba vetett bizalmat – jegyzi meg Aaroe. A liberális világnézet alapja a felvilágosodás racionalizmusába és az ész erejébe vetett hit. A liberális demokrácia arra az optimista antropológiai alapvetésre épül, hogy az egyén képes józan mérlegelésre és párbeszédre. Ehhez képest a baloldal egyre bizalmatlanabb a választókkal szemben és egyre inkább elbizonytalanodik a józan ész lehetőségeivel kapcsolatban. Folyamatosan attól retteg, hogy az álhírek, az algoritmusok és a mezei ostobaság tömegpszichózist okozva romba dönti a demokráciát, sőt, a világot, hacsak az arra érdemes elit nem bástyázza körül cenzúrával és egyéb törvényi védelemmel az embereket, akik nem képesek felfogni a saját érdeküket. Ez a stratégia persze ahhoz vezet, hogy a baloldali értelmiség nemhogy nem érti meg a jobboldali választók tömegét, de tovább fokozza az átlagembernek az elittel szembeni bizalmatlanságát is.