„A második világháború utáni két évtizedben születettek ostorozása nemcsak az idősek, de a fiatalok szempontjából is kártékony” – foglalja össze a Spiked magazinban Jennie Bristow szociológus a nemzedékek közötti háborút tárgyaló monográfiáját.

Mint arról a Metazin is beszámolt az elmúlt években, az elöregedő nyugati társadalmakban egyre többen tekintik kollektív bűnösnek az időseket, és róják fel nekik a világ minden baját. Akad, aki egyenesen a gyarmatosításhoz hasonlítja a helyzetet: az idősödő nemzedék – úgymond –  arra használja politikai befolyását, hogy felélje az erőforrásokat a jövő generációi elől. A korosabb szavazók ugyanis a számukra fontos jóléti intézkedéseket ígérő politikát támogatják, a fiatalok rovására. Minden bizonnyal hozzájárul a generációs szembenálláshoz az is, hogy az idősebb választók jellemzően konzervatívabb társadalmi normákat vallanak.

Bristow elismeri, hogy korábban nem látott szakadék alakult ki a nemzedékek között. A fiatal nemzedékek egyre narcisztikusabbak, és – köszönhetően a túlféltő nevelésnek is – úgy érzik, nekik minden alanyi jogon jár. „Úgy hiszik, joggal várják el, hogy ha tanulnak, akkor jó munkájuk, majd nyugdíjuk lesz. És azt is, hogy jár nekik az iPhone és az avokádós szendvics, hogy enyhítse szörnyű egzisztenciális bizonytalanságukat.” Mint mások, Bristow is a hatvannyolcas kulturális forradalommal magyarázza, hogy a fiatalok, különösen a fiúk, egyre kevésbé akarnak felnőni, és a felelősségteljes, önálló élet helyett inkább megmaradnak örök tinédzsernek. És közben áldozati identitást kreálnak maguknak, amelynek segítségével még hangosabban állíthatják, hogy az előző generáció önzése miatt nem jutnak egyről a kettőre.

A fiatalok kritikája jórészt megalapozatlan, véli Bristow. Abszurd azt állítani, hogy atyáik nemzedéke felélte előlük a jólétet. Elvégre a háború utáni két évtizedben születetteknek csöppet sem volt könnyű sora. Ráadásul a nyugdíjas korúak többsége egyáltalán nem dőzsöl, sőt, kifejezetten sokan nélkülöznek.

Az idősebb nemzedékek ostorozása és a felelősség ilyetén hárítása azonban visszaüt – figyelmeztet Bristow. Elvégre a mostani fiatalok is megöregszenek egyszer. És ha cselekvés helyett állandóan szüleik nemzedékét okolják saját problémáikért, akkor az őket követő ifjabb generációk még inkább áldozatnak érzik majd magukat.