„Krízisek, szembenállás és konfliktusok: Németország igencsak megosztottnak tűnik. A látszat azonban csal” – olvassuk a Die Zeit hasábjain Anant Agarwala és Anna-Lena Scholz recenzió-esszéjét Steffen Mau, Thomas Lux és Linus Westheuser szociológusok október elején megjelent Becsípődések: konszenzus és konfliktus a mai társasalomban című kötete kapcsán.

Mau és szerzőtársai két éven közel kétezerhatszáz mélyinterjú és számos fókuszcsoportos beszélgetés segítségével igyekeztek pontos képet kapni a német társadalom megosztottságáról. Az eredmény szöges ellentétben áll az elterjedt feltételezésekkel, miszerint egyre mélyebb ideológiai szakadék választja el a polgárokat egymástól. A kutatás szerint legalábbis a németek többsége vagyoni helyzettől és végzettségtől függetlenül nagyjából hasonlóan vélekedik a leginkább megosztónak tartott kérdésekben. Kétharmaduk aggasztónak tartja a globális felmelegedést. 79 százalékuk szerint túl nagy a vagyoni egyenlőtlenség. A transzneműek egyenlő jogainak elismerését 84 százalék támogatja. A németek kétharmada csöppet sem bánja, hogy hazájuk bevándorlók tömegeit fogadta be. A többség egyaránt elutasítja a korlátlan bevándorlást és a határok teljes lezárását.

Hiába azonban a konszenzus az alapkérdésekben, a közélet durva ideológiai vitáktól és a kultúrharctól hangos. A hangulatot meghatározó szereplők ugyanis heves érzelmi reakciókat kiváltó kérdésekre fókuszálnak, amelyek nagy érdeklődést keltenek, és politikai színvallásra kényszerítik az embereket. Mau egyebek között ilyen ügyek például, hogy kitiltsák-e az iskolai menzákból a sertéshúst és hogy szükség van-e a gender-csillagra. Az ilyen ügyek alkalmasak arra, hogy szembeállítsák egymással a bevándorlás és a női egyenlőség fontosabb kérdéseiben amúgy nagyjából egyetértő németeket. A klímaváltozás és a bevándorlás kérdései is kitűnően alkalmasak az indulatok szítására. Mivel ezek a témák uralják a közbeszédet, az emberekben az a téves benyomás alakul ki, hogy a társadalom mélyen megosztott világnézeti tekintetben. Ennek hatására a németek a valósnál sokkal inkább szélsőségesnek kezdik látni a velük egyet nem értőket. Ez pedig fokozza az indulatokat, mindenekelőtt az érzelmi polarizációt, vagyis a más véleményűekkel szembeni ellenérzéseket. A düh és a másik oldalnak tulajdonított radikális eszmék pedig fokozzák a kemény fellépés esélyét. Mau és szerzőtársai legalábbis ezzel magyarázzák az Utolsó Generáció klímaaktivistáinak demonstrációit – és a velük szembeni egyre keményebb fellépést is. A megosztottsággal való riogatás végül valóban megosztottságot eredményez.