„Az Ukrajna elleni támadás demográfiai háború. Vlagyimir Putyin paranoid katonai stratégiája az orosz népességcsökkenés által okozott válság folyománya” – olvassuk a Neue Zürcher Zeitungban Ivan Krasztev bolgár politológus és Stephen Holmes New York-i jogászprofesszor esszéjét.

A múltban a háborúkat elsősorban területszerzés céljából vívták. Sokan az Ukrajna elleni orosz támadást is területszerző háborúnak tartják, amelynek célja az orosz birodalom visszaállítása a gyarmatosítás eszközével. Krasztev és Holmes szerint azonban nem erről van szó. Elvégre Oroszország Ukrajna nélkül is elég nagy: az oroszok már most sem tudják benépesíteni országukat. Elemzők már régóta arra figyelmeztetnek, hogy a nyersanyagokban rendkívül gazdag, ám lényegében lakatlan területek Kína befolyása alá kerülhetnek, és az ezzel kapcsolatos félelmek az ukrajnai háború óta tovább erősödtek.

A demográfiai válságok gyakran okoznak súlyos társadalmi és politikai válságokat – írja Krasztev és Holmes. Már az irokéz indiánok is úgynevezett „gyász-háborúkat” indítottak, amelynek során gyerek- és nőrablással igyekeztek ellensúlyozni törzseik veszteségeit. A népességszám gyors csökkenése és a nyomában járó tömeges bevándorlás manapság is hasonló törzsi ösztönöket ébreszt.

Krasztev és Holmes Putyin ukrajnai háborúját is a demográfiai pánik következményének tekinti. Az orosz elnök egyik beszédében a népességfogyást Oroszország legnagyobb katasztrófájának nevezte, és arról ábrándozott, hogy Oroszország akár félmilliárdos népességű birodalom is lehetne, ha a történelem kegyesebben bánt volna vele. A népességfogyás Putyin idején is tovább folytatódott, sőt, békeidőben példátlan méreteket öltött, hiába próbálta a kormány bőkezű támogatásokkal (újabban pedig az abortusz jogának korlátozásával aztán pedig a „gyerektelen élet népszerűsítő propaganda” kriminalizálásával)  gyerekvállalásra bírni a fiatalokat. A születések számának visszaesését a nyugati liberális individualizmus számlájára írta, és azt vélelmezte, hogy az ilyen eszmék terjesztésével (csakúgy, mint a melegek- és a transzneműek jogainak képviseletével) a Nyugat célja az orosz civilizáció gyengítése és Oroszország demográfiai kivéreztetése. Krasztev és Putyin azt is a demográfiai pániknak tudja be, hogy Oroszország ukrán gyerekeket hurcol el és erőszakkal orosz állampolgárságot kényszerít a megszállt területek lakosságára, hogy ezzel is erősítse a szláv többséget Oroszországban. Persze a háború következtében az orosz népességfogyás tovább gyorsul, de hát a pánikreakciók gyakran visszafelé sülnek el.

Az esszé végén a szerzők megjegyzik, hogy a népességfogyás már nemcsak a fejlett és gazdag Nyugat problémája, hanem egyre több kevésbé fejlett országot is érint. Krasztev és Holmes szerint Oroszország Ukrajna elleni támadása arra figyelmeztet, hogy az elöregedő társadalmaknak nemcsak súlyos gazdasági és társadalmi kihívásokkal kell szembenézniük, de nemzetközi fegyveres konfliktust is szíthatnak. „Lehetséges, hogy az orosz-ukrán háború a jövő konfliktusainak előhírnöke. A demográfiai pánik és a kollektív identitások fenntarthatósága körüli aggodalmak a világ számos más országát is érintik. A történelmileg domináns csoportok népességének csökkenése és a nemzethaláltól való félelem megágyaz az élethalálharcnak.”