Hanyatló libidó, hanyatló népesség

2024. szeptember 1.

A fejlett országokban a gyerekvállalási hajlandóság visszaesése nem pusztán gazdasági tényezők következménye. Hozzájárul a fiatalok elmagányosodása, a szexualitás hanyatlása és a család értékének kiveszése. A demográfiai válság hatására pedig jelentősen nőhet az állami gondoskodás és a jóléti transzferek iránti igény.

Disztópikus jövő vár ránk, ha nem sikerül megállítani a szexuális kapcsolatok hanyatlását. A népesség elöregszik, egyre kevesebben élnek majd családban” – írja az UnHerd magazinban Joel Kotkin demográfus és Samuel J. Abrams politológus.

Mint arról a Metazin is beszámolt, szinte minden fejlett, sőt, egyre több közepesen fejlett államnak is komoly kihívás a gyerekvállalási kedv csökkenése és az elöregedés. Hiába a bőkezű családi- és gyerektámogatás, a születési arányszámok Kanadától a skandináv országokig, Franciaországtól Kínáig, Dél-Koreáig és Japánig meredeken csökkennek. Az ENSZ előrejelzése szerint a század közepétől a világ országainak többségében már csökkenni fog a népesség lélekszáma.

Kotkin és Abrams másokkal egyetemben úgy látja, hogy a jelenség mögött részben gazdasági okok állnak. A gyerekvállalás rendkívül költséges, különösen a nagyvárosokban, ahol jóformán megfizethetetlen az ingatlan. A fiatalok gyakran inkább választják a karriert és a kényelmes életet, mint a családalapítást.

A gazdasági megfontolások mellett kulturális változások is hozzájárulnak a gyerekvállalási kedv csökkenéséhez – írja Kotkin és Abrams. A szerzők úgy látják, hogy a születésszám visszaesésének hátterében a fiatalok elmagányosodása és szexuális étvágyának csökkenése áll.  A Z-generáció körében recesszióba került a szex.  A fejlett országok fiataljai később kezdenek el nemi életet élni, kevesebb partnerük van, és összességében is kevesebbet szexelnek, mint korábban. Japánban a fiatal felnőttek több mint negyven százalékának nem volt szerelmi kapcsolata, és egyre többeket már egyáltalán nem érdekel a szerelem. Kínában 200 milllió egyedülálló felnőttet számlálnak. Ez a felnőtt lakosság több mint hatodát teszi ki (a 17-36 éves korosztálynak 70 százaléka él egyedül). Hiába a szabados kultúra és a népszerű randiappok, egyre több a kényszerszingli. Nem csoda hát, hogy a fiatalok elmagányosodnak, egyre többen élnek egyedül és csökken a házasságok száma.

Kotkin és Abrams arra figyelmeztet, hogy a demográfiai válság politikai válságot eredményezhet. Túl az elöregedés ismert mellékhatásain, az elmagányosodó társadalom az állami osztogatás iránti igény megnövekedéséhez vezethet. A szerzők statisztikákat idéznek, amelyekből kiderül, hogy a nemek közötti politikai megosztottság is egyre nő. Az egyedülálló nők balra húznak, aminek részben az az oka, hogy család híján az államtól várják az alapvető biztonságot és jólétet.  Nem meglepő, hogy az Egyesült Államokban a Demokrata Párt a szociális jólét és a dadusállam ideáljával kampányol. „Az olyan társadalomban, amelyben a család hagyományos értéke kiveszőben van, elkerülhetetlenül egyre többen követelik az állam segítségét ” – figyelmeztet Kotkin és Abrams.