Az anyagi gondokkal küzdő újságokat dúsgazdag vállalkozók akarják felvásárolni és megmenteni. Jó vagy rossz hír a minőségi újságírásnak?

Az internetes tartalomszolgáltatók a szólásszabadság nevében tiltakoznak a tartalomszabályozás ellen. Pedig az állami szabályozásnál jóval nagyobb veszélyt jelenthetnek a szabadságra nézve azok a radikálisok, akik öncenzúrára kényszerítik a portálokat.

A „népi demokrácia" idejéből tudjuk, hogy a jelzős demokrácia gyanús. Putyin rendszerét szokás tekintélyuralminak minősíteni, vagy Szovjetunió lightnak titulálni. Pedig demokrácia az, csak kicsit sárga és kicsit savanyú. Az oroszországi elit ideológusai szuverén demokráciának nevezik.

Svédországban jóval kellemesebb gyermeket szülni, mint Nigerben. Ebben nincs semmi meglepő, hiszen az egyik ország nagyon gazdag, a másik nagyon szegény. De tényleg csak a pénzen múlik, hogy hány újszülött hal meg?

A mosóport, a müzlit az autókat szép nőkkel és jóképű férfiakkal reklámozzák. És mi a helyzet a politikával? A választásokon nincs szerepe a jelöltek küllemének?

Az Új Ateisták egészen biztosak benne, hogy a vallás maga az ésszerűtlenség. Sőt, a terrorizmust, a háborúkat és az erőszakot is a természetfelettibe vetett irracionális hitből eredeztetik.

A jóléti állam válsága és a terrorizmus új ideológiai helyzetet teremtett Franciaországban. Ismét divatba jönnek a konzervatív hívószavak: a tekintély, a munka és a haza.

Az Európai Unió az internetre is kiterjesztené a tartalomszabályozást. Csakúgy, mint a televízióban, a neten is tiltanák a pornográf és gyűlöletkeltő tartalmakat. A kínai kommunista cenzorokkal együttműködő tartalomszolgáltatók a szólásszabadságot féltik.

Claudio Magris, a neves olasz író elítéli azokat, akik politikai véleményük elfogadtatásához Isten tekintélyét hívják segítségül. A teokon irányzattal folytatott vitájában Magris Jézust idézi: nem elég az üdvösséghez lépten-nyomon az Úr nevét emlegetni.

A szegényebb amerikai általános iskolák folyton arra panaszkodnak, hogy kevés állami támogatást kapnak. A számok viszont azt mutatják, hogy a több pénz nem garanciája a magasabb színvonalnak.

Az amerikai hadsereg tavaly naponta látta el propagandacikkekkel az iraki lapokat, és fizetett azért, hogy az újságok sajátjukként közöljék az írásokat. Egy ifjú gyakornok élménybeszámolója.

A politikusok elkötelezett hívei az állami rádió- és tévétársaság függetlenségének. Kivéve, ha saját, megbízható embereiket akarják fontos pozíciókba segíteni.

Franciaország és Németország után Angliában is egyre többen írják a félresiklott multikulturalizmus számlájára a terrorveszélyt. A baloldalon is terjedőben a nézet, miszerint az országgal való azonosulás nem nacionalizmus, és a kisebbségektől is elvárható.

A sárdobálás sokakban viszolygást kelt. De akad politológus, aki hasznosnak tartja. A durva negatív kampányok után mégiscsak többen mennek el szavazni.

A francia szocialisták a héten elnökjelöltet választanak. A legesélyesebb Ségolène Royal, aki a Le Figaro szerint jobbról előzheti Nicolas Sarkozyt, a jobboldali jelöltség várományosát.

A szerkesztők szerint az olvasó nem szereti a hosszú sztorikat. Jó lenne, ha megnéznék a bestseller listát. A hírkönyvek, az újságírók vastag könyvei vezetnek.

Mi a felelős az őserdő pusztulásáért? Az ipari fejlődés és a nyugati fogyasztó társadalmak? Vagy inkább az elmaradottság, szegénység és a feladatait ellátni nem képes állam?

Bence Györgyöt november 7-én kísérték utolsó útjára a Farkasréti zsidó temetőben. A hvg.hu régi barátjának, Kovács Andrásnak, a CEU professzorának búcsúbeszédét közli.

A héten Bence Györgyre, a Metazin alapító főszerkesztőjéjre emlékeztünk. A Metazin csütörtöktől újraindul Betlen János és Pogonyi Szabolcs szerkesztésében.

„Nehéz felmérni, hogy Bence György váratlan, váratlanságában elfogadhatatlan és megmagyarázhatatlan halálával mekkora veszteség érte a hazai filozófiai tudományt, az egyetemi oktatást, és nem utolsósorban a közéletet.” Kelemen János Bence Györgyről.