A professzorok az újraelosztás haszonélvezői. Nem csoda hát, ha támogatják az állami szerepvállalást. Az amerikai libertárius intézet munkatársa szerint a szabad, vagyis állami támogatás nélküli oktatási rendszerben sokkal kevesebb tanár és hallgató lenne.

Az olasz baloldali kormány választási ígéreteinek fittyet hányva megszorításokat vezet be. A jobboldal vezére tízezreket szólít az utcára, a társadalmi elitben azonban nincsenek barátai.

Házasságot kössünk-e Törökországgal, vagy maradjunk egyelőre barátok? Az Európai Unióban mindkét álláspontnak befolyásos támogatói vannak, és nem bírnak egymással.

Milton Friedman, a nemrég elhunyt Nobel-díjas közgazdász szerint a politikai szabadság elválaszthatatlan a szabadpiactól. Pinochet katonai diktatúrájában az ő neoliberális tanait ültették át a gyakorlatba. Friedman úgy vélte, hogy Chile példája is őt igazolja.

A nagy amerikai lapok politikai-ideológiai szimpátiájuknak a szerkesztőségi cikkekben adnak hangot, a hírrovatoktól gondosan távol tartják a véleményeket. Az olvasók egy részében azonban a hírek iránti bizalmat is aláássák a szerkesztői kommentárok.

A jóléti államtól elsatnyult Európa óhatatlanul a terjeszkedő iszlám áldozatául esik, és Amerikának egyedül kell megvívnia a harcot a demokrácia fennmaradásáért. Már amennyiben nem mond le férfias hagyományairól. Legalábbis a konzervatív publicista szerint.

Az ember sosem lehet elég óvatos, akkor sem, ha Mikulás-figura. Az előre nyújtott kezű Mikulásokról Németországban sokan úgy gondolták, hogy a náci karlendítést gyakorolják. A bábuk lekerültek az áruházi polcokról.

Ideális esetben az ökoturisták azért látogatnak el egy vidékre, hogy megismerjék valamely ritka állat természetes élőhelyét. A turizmus bevételeit a veszélyeztetett faj védelmére, és a közösségek támogatására fordítják. A helyzet azonban ritkán ideális.

Milton Friedman, a közelmúltban elhunyt libertárius közgazdász megreformálta a monetáris politikát. Kritikusai szerint túlzásba vitte az államellenességet, és amennyire sikeres volt közgazdásznak, annyira kudarcot vallott filozófusként.

A 2001 szeptemberi terrortámadások óta sokan attól tartanak, hogy a negyedik világháborút a különböző kultúrák és vallások vívják majd. És mi a helyzet azokkal a nemzetállamokkal, amelyek korábban veszélyt jelentettek a biztonságra?

Minél tovább kémkedtek utána, annál kevésbé értették. Ez a fő tanulsága Szaharov professzor KGB-s dossziéjának. Mármint az egyszerű olvasó számára. A profi hírszerző viszont a mai orosz titkosszolgálat működése szempontjából találja érdekesnek az archív dokumentumokat.

Szerzői jogaik megsértéséért és üzletrontásért két napilap beperelte a Perlentaucher német metazint. Az első fokú döntés alaptalannak ítélte a vádakat. A rövid szemlék még akkor sem jogsértők, ha szó szerinti idézeteket tartalmaznak.

Elege van abból, hogy az állam mindent megsarcol? Virtuális világba vágyik, ahol egyáltalán nincsenek adók? A valódi adóhivatal figyelmét a virtuális adóparadicsomba menekülők sem kerülhetik el.

Egyre népszerűbbek az üzleti ismereteket tudományos alapon oktató business schoolok. A filozófusból lett topmenedzser szerint azonban a cégvezetési elmélet csupán áltudományos közhelyek kártékony gyűjteménye.

Az Egyesült Államokban egyre több szülő tartja távol gyermekét az iskolától, mert nem akarja, hogy a darwinizmus tanait oktassák neki. Magántanulóként ugyanis az evolúció elmélete helyett a bibliai teremtéstörténetre is taníthatják őket.

Angliában is megindult a fátyolháború. A kormány az eddigi gyakorlattal szakítva szeretné elérni, hogy az angliai muzulmán asszonyok ne tüntessenek különállásukkal.

Az olasz kormány választási ígéreteinek fittyet hányva igyekszik európai szintre csökkenteni az államháztartási hiányt. De a nyugdíjrendszer és a felsőoktatás ésszerűsítéséről egyelőre csak tervek vannak. Az igazi változások váratnak magukra.

Az anyagi gondokkal küzdő újságokat dúsgazdag vállalkozók akarják felvásárolni és megmenteni. Jó vagy rossz hír a minőségi újságírásnak?

Az internetes tartalomszolgáltatók a szólásszabadság nevében tiltakoznak a tartalomszabályozás ellen. Pedig az állami szabályozásnál jóval nagyobb veszélyt jelenthetnek a szabadságra nézve azok a radikálisok, akik öncenzúrára kényszerítik a portálokat.

A „népi demokrácia" idejéből tudjuk, hogy a jelzős demokrácia gyanús. Putyin rendszerét szokás tekintélyuralminak minősíteni, vagy Szovjetunió lightnak titulálni. Pedig demokrácia az, csak kicsit sárga és kicsit savanyú. Az oroszországi elit ideológusai szuverén demokráciának nevezik.