Amerikában nem pusztán kormányváltás történt az év elején. Forradalmi változás zajlik. Értelmezéséhez a bolgár politológus a kommunizmus összeomlásának példájához fordul. Sok a hasonlóság, de még több a különbség.

A hétfőn elhunyt Ferenc pápa felkarolta a progresszív értékeket: a kapitalizmusellenességet, a bevándorlók támogatását, a melegek és a transzneműek iránti toleranciát. Ezzel azonban megosztotta az egyházat. Elemzők valószínűsítik, hogy a vatikáni inga most majd konzervatív irányba leng.

A jobboldali populista pártok a demográfiai hanyatlás megfékezése érdekében családbarát politikával ösztönzik a gyerekvállalást. De hiába a támogatás és az adókedvezmények, a többségükben baloldali fiatal nők kevésbé hajlandók szülni, ha a jobboldal van kormányon.

Miután Marine Le Pent, a legnagyobb francia jobboldali mozgalom vezérét elzárásra ítélte a bíróság és megtiltotta neki, hogy választott hivatalt vállaljon, a konzervatív jogtörténész úgy látja, hogy a bírói hatalom a törvényhozás fejére nőtt Franciaországban.

Trump elnök mögött a jobboldal három párhuzamos áramlata áll, de ezek a párhuzamosok jóval a végtelen előtt találkozhatnak, és összeütközésbe kerülhetnek egymással. Legalább is a francia politológus elemzése szerint.

A női emancipáció nemcsak közvetlenül, de közvetve is hat a párválasztási mintázatokra és a házasságokra. A diplomás nők arányának növekedése felborítja a házasságon belüli hagyományos hierarchiát: egyre több az olyan család, ahol a feleség a fő kenyérkereső.

Az új amerikai vezetés politikája és az ukrajnai háború nyomán összedőlt az a harminc éven át uralkodó hit, hogy az európaiaknak nem kell különösebb erőfeszítéseket tenniük védelmük érdekében. De van-e visszaút a három évtizedes tespedésből?

Amerikai liberális politológusok úgy gondolják, hogy Donald Trump nem egyszerűen más politikát folytat, mint elődei, hanem új rendszert hoz létre, pontosabban a modernitás előtti patrimoniális államszerveződést restaurálja, amelyben a jog és az intézmények helyett a vezér személye és a hozzá való viszony lesz meghatározó.

Rájár a rúd a kormányon lévő pártokra. Az elmúlt évben a választások zöme kormányváltást eredményezett, és egyre gyakoribb a rendszeren kívülről érkező mozgalmak sikere. A venezuelai író-politikus szerint minél könnyebben kerülnek hatalomra, annál könnyebben buknak meg a fűt-fát ígérő demagóg politikusok.

Kutyából nem lesz szalonna, de lehet-e a tartós béke érdekében létrehozott EU-ból olyan katonai nagyhatalom, amely legalább önmagát képes megvédeni az Egyesült Államok gyámkodása nélkül? Az ismert bolgár politológus szerint ehhez nemcsak pénz és politikai akarat, hanem mentális fordulat is kellene.

A szólásszabadság minden politikai oldalnak fontos. De leginkább csak addig, amíg a vele rokonszenvezőket hallgattatják el. Biden elnöksége alatt Trump gyakran kiáltott cenzúrát és ígérte a szólásszabadság visszaállítását. Beiktatása óta azonban őt érik hasonló vádak.

Hiába vesznek körül minket a tudomány és a technika vívmányai, a racionalitásba vetett hit mintha meggyengült volna az elmúlt években. A brit publicista attól tart, hogy a jobboldalon a túlzásba vitt szkepticizmus irracionalitásba fordul, és közben a baloldal is hitét veszti az emberi józan ész erejében.

Németországban vagy száz év óta a legkülönfélébb politikai irányzatok vélnek történelmi elődeikre ismerni a tizenhatodik századi nagy parasztfelkelés résztvevőiben. Így van ez ma, az ötszázadik évforduló napjaiban is. Az Angliában élő német történész szerint a radikális jobboldal hívei joggal tarthatnak igényt az utódszerepre, a politikai centrum viszont nem.

Donald Trump győzelmét a szuverenista patrióta pártok világszerte jóformán saját sikerükként ünnepelték. Lehet, hogy korai volt az öröm. A brit konzervatív publicista nyers imperializmusnak minősíti Trump politikáját, és azt írja róla, hogy fegyvert ad a baloldal kezébe, és nehéz helyzetbe hozza jobboldali ideológiai szövetségeseit.

Az elmúlt héten bejárta a világsajtót az ENSZ és tekintélyes kutatóintézetek által elkészített globális boldogságindex, amelynek élén ismét a skandináv országok állnak. De csak azért, mert a rangsor meglehetősen rossz módszertannal készül. Egészen más lenne a lista, ha figyelembe tükrözné a mindennapi pozitív tapasztalatokat vagy az öngyilkosságok arányát is.

A német jobbközép azzal vádolja az előző baloldali kormánykoalíciót, hogy aktívan politizáló civil szervezeteket támogatott a demokrácia erősítésére hivatkozva. A baloldal a civilek elleni támadásként és megfélemlítési kísérletként értékeli az esetet. A konzervatív publicista szerint semmi kétség nem fér hozzá, hogy a kormány az őt támogató civileket dotálta.

A kiadáscsökkentés támogatói csak messziről nézve tűnnek egységesnek. Az antiglobalista közgazdász szerint nagy kérdés, hogy Musk motorosfűrészes költségvetési akciója növeli majd a hatékonyságot, avagy inkább felszámolja az államot. A brit publicista szerint viszont túlzottak az aggodalmak: az állami apparátus úgyis ellenáll a drasztikus megszorításoknak.

A konzervatív katolikus szerző a liberális nevelést ostorozza az egyre infantilisebbé váló fiatal felnőtt nemzedékek kapcsán. Úgy véli, hogy a fiatalok közül azért szenvednek sokan pszichés betegeségektől, mert szüleik egyszerre túlféltették és túlzott autonómiával ruházták fel őket.

A jobboldali pártok megerősödését, így a német AfD választási eredményét a bevándorlók számának növekedésével szokás magyarázni. Csakhogy a radikális jobboldali pártok pont a migrációs gócokban nem számítanak erősnek. Annál erősebbek ott, ahonnan sokan vándorolnak el.

Az orosz állam bőkezű juttatásban részesíti az ukrán földön elesett katonák családját. A szerencsések, akik sebesülten leszerelnek, ugyancsak szép végkielégítést kapnak. Ezekre az összegekre egész megélhetési rendszer épül az elmaradottabb orosz vidékeken.