Sokaknak nagy fejtörést okoz, hogyan kezeljék az ünnepi családi és baráti találkozók során a politikai nézetkülönbségeket. Egy friss pszichológiai kutatás szerint nem feltétlenül kell kerülni az érzékeny témákat. Elég, ha saját szekértáborunkat nyitottabbnak hisszük, mint amilyen.

Európai elemzők lázasan latolgatják, mennyi igazság van az amerikai kormányzat látleletében, amely hanyatló kontinensnek írja le Európát. A vélemények élesen eltérnek, de azt általában elismerik, hogy Európának meg kell változnia, ha továbbra is biztonságot és jólétet kíván nyújtani lakóinak.

Sokan már az Ukrajna ellen indított támadás első heteiben biztosra vették, hogy Putyin hamarosan megbukik. Nem így történt, az orosz nép nem tűnik elégedetlennek a rendszerrel. Két Oroszország-szakértő a rendszer stabilitását nem a szovjet típusú központosítással, hanem a regionális vezetés gazdasági önállóságával magyarázza.

Az internetes nyilvánosság korában a régi elit elvesztette uralmát a közbeszéd fölött. A liberális filozófus szerint ahelyett, hogy korlátozással próbálná visszanyerni hegemóniáját, a liberális elitnek végre vitába kellene szállnia a populistákkal. Még az is lehet, hogy sikerrel járna.

A befolyásos körökben otthonosan mozgó orosz geopolitikai szakértő szerint a Trump-kormányzat világszemlélete közel áll ahhoz, ahogy az orosz vezetés gondolkodik a nemzetközi kapcsolatok jövőjéről. Arra számít, hogy ez békét eredményezhet Ukrajnában.

Konzervatív elemzők a józan ész, a pragmatizmus és a realista külpolitika foglalataként értelmezik az új amerikai nemzetbiztossági stratégiát. Liberális szerzők szerint Trump magára hagyja Európát, sőt, megpróbálja szétverni az Európai Uniót, miközben a kontinensre kényszerítené saját ideológiáját.

A szakértelem nem azonos a jövőbelátás képességével. De azért az mégiscsak meglepő, hogy a kellőképpen tájékozott laikusok sokszor nagyobb eséllyel tippelik meg a jövőt, mint az adott terület szakbarbárai.

A francia radikális baloldal rosszul viseli a közvélemény-kutatások eredményét. A legújabb kifogásolt kutatás azt mutatta ki, hogy a muzulmánok körében egyre több az iszlamista. Márpedig a muszlimok nagy többsége a radikális baloldalra szavaz.

Németország a védelmi ipar felfuttatásával nemcsak a biztonságot akarja erősíteni, de a gazdaságot is ösztönözné. A baloldali publicista minden szempontból kártékonynak tartja az ötletet, a gondolkozás militarizálódása pedig különösen aggasztja.

Virágzik a tudományos élet, egyre több szakcikk jelenik meg. Csakhogy a tudomány felhígulása súlyos következményekkel jár: a sok érdektelen tanulmány között elvész a valóban fontos és újszerű kutatás. Arról nem is beszélve, hogy mibe kerül mindez az adófizetőknek.

A Moszkvából külföldre kényszerült tényfeltáró portál kétszáz oldalas tanulmányban bizonygatja, hogy a mai orosz hatalmi struktúra egy új arisztokrácia tartós uralmára épül. A szintén emigráns újság szerzője viszont nem tekinti stabil arisztokráciának a rezsimet.

A fejlett országok fiataljai körében egyszerre hódít a konzervatív vallásosság és a valláspótlékként szolgáló progresszív ideológia. A spengleriánus amerikai druida teológus szerint a vallási reneszánsz a felvilágosodás racionális kultúráján alapuló civilizációnk alkonyának a jele.

Egyre többen tartanak tőle, hogy az írásbeliség korát újra a szóbeli kultúra váltja. Pedig lehet, hogy jobban is járnánk, ha nem fulladnánk bele a ránk ömlő és a tapasztalati valóságot leegyszerűsítő szavakba.

A részrehajlástól mentes újságírás utolsó nagy bástyája, a BBC súlyos hitelességi válságba került, miután híradásai néhány fontos ügyben elfogultnak bizonyultak. Két csúcsvezető lemondása aligha hoz megnyugvást.

A Z-generáció egyre elégedetlenebb a fennálló rendszerrel. Németországban a fiatalok fele radikális pártra szavaz, Amerikában közel negyven százalékuk szimpatizál a kommunizmussal. Nagy kérdés, hogy gazdasági, avagy kulturális okok állnak-e a háttérben.

A vallás visszaszorulóban van a világban, ám az ezotéria iránti igény és a misztikus gondolkozás tovább él. A babonák egyre inkább tudományos köntöst öltenek, és még a fejlett, technokrata országokban is divatosak.

A fejlett országokban az első, de különösen a második világháború óta egyre nő az állami szerepvállalás. Jobb- és baloldal egyaránt a biztonságra hivatkozva hizlalja az államot.

 A francia radikális baloldalon kiátkozással igyekeznek fenntartani az egységet. Nem látják, de ha látnák, sem igen bánnák, hogy ez a sztálini totalitarizmus öröksége. A francia esszéista azt reméli, hogy mégiscsak akadnak igaz emberek, akik kimondják az igazat, és nem rettennek meg a kiközösítéstől.

A mesterséges intelligencia új távlatokat nyit a giccs politikai felhasználásában. Trump elnök él is a lehetőséggel, és gyakran lép fel a szuperhős szerepében, ráerősítve ezzel az elitellenes üzenetekre. A tömegízlésen fintorgó baloldali bírálók is csak az ő malmára hajtják a vizet.

A tekintélyes szabadelvű filozófus és a szintén liberális közgazdász párhuzamot von a nacionalista jobboldal és a progresszív baloldal eszmeisége között. Mindkettőt társadalmi és gazdasági szempontból egyaránt kártékony, de szerencsére megvalósíthatatlan utópiának tartják.