Harminc évvel ezelőtt még Franciaország volt a példa arra, hogy állami családtámogatással a legfejlettebb országokban is reprodukciós szinten lehetne tartani a népszaporulatot. Ennek vége. Van, aki a baloldali közerkölcsöt okolja, van, aki az állami támogatás visszaesését. 

A baloldal az elmúlt évtizedekben a hagyományos osztálypolitikát identitáspolitikára cserélte. Egyre inkább a különböző etnikai, kulturális és vallási csoportok közötti egyenlőtlenség zavarta. Ezzel akarva-akaratlan hozzájárult, hogy a kétkezi munkások is etnikai és vallási keretben értelmezzék a bajaikat.

Egyre több amerikai tartja felesleges időtöltésnek az egyetemi tanulmányokat. Miközben több diplomásra lenne szükség, az egyetemi végzettség egyre kevesebbet ér a munkaerőpiacon, mivel a képzés színvonala csökken. Konzervatív szerzők szerint teljes ideológiai fordulatra lenne szükség.

Az amerikai civil szervetek jelentős része már régóta valamelyik pártot szolgálja. A baloldali civilekre, és közvetve a Demokrata Pártra nagy veszélyt jelent, hogy a mozgalmak állami és alapítványi támogatásokból tartják fenn magukat. Ha Trump nyeri az elnökválasztást és elzárja a csapokat, és ez ellehetetlenítheti a demokratákat szolgáló baloldali civileket.

A kanadai filozófus szerint a haladó woke eszmék forrása nem a marxizmus. Az amerikai progresszívok a liberalizmus nevében hallgattatnák el azokat, akik nem értenek velük egyet. Ezzel azonban valójában a liberális eszméket sértik.

Egy ruandai származású fiú agyonszúrt három kislányt egy tánciskolában, mire országszerte erőszakos, gyújtogatásba, rombolásba torkolló tüntetések és muzulmán ellentüntetések következtek. A sajtó és a politikusok mindenekelőtt a közösségi médiában terjedő hazugságokban látják az okot, de van, aki mélyebbre igyekszik ásni.

A liberális amerikai történész és publicista szerint új típusú autokráciák erősödtek meg a világban. Hovatovább már az erős demokráciákat is veszélyeztetik, ezért szigorú fellépést sürget az autokrata rezsimek külföldi befolyásszerzése ellen. Azt vetik a szemére, hogy a demokrácia védelmében éppen az autokraták által kedvelt módszereket vetné be.

A párizsi olimpia megnyitójának drag queen jelenete sokakat felháborított, mivel Jézus utolsó vacsorájának paródiájaként értelmezték. Az amerikai teológus-művészettörténész is ízléstelennek tatja az esetet, de több megértést kér keresztény testvéreitől. Szerinte a keresztény értékek egyetemességére utal, hogy még a transzneműek is akarva-akaratlan Jézus tanítására hivatkoznak.

A már kereskedelmi forgalomban is elérhető genetikai tesztek segíthetnek kimutatni a súlyos betegségekre való hajlamot, sőt, akár az öröklött intelligencia mértékét is megbecsülik. A módszer bírálói szerint az eljárás súlyos erkölcsi dilemmákat vet fel.

Egyre több állam egyre bőkezűbb támogatásokkal igyekszik ösztönözni a gyerekvállalást, ám mindhiába: a fejlett országokban, sőt, már Kínában is zuhan a születések száma. A brit demográfus szerint nem anyagi támogatásokra, mint inkább kulturális változásra van szükség a népességcsökkenés megállításához.

Az olimpiai játékokat rendező országok gazdasági előnyöket is remélnek a szervezéstől. Csakhogy a játékok végül általában veszteségesek. De azért az olimpiák jövője nem forog veszélyben. Politikusok, vállalatok és mindenekelőtt a NOB ugyanis jól járnak vele.

Az orosz katonai szakértő szerint az ukrán hadsereg nyugati szabványokra állt át, de ezek az Oroszország elleni háborúban nem váltak be. Erőforrások dolgában az orosz fölény egyértelmű, de csak lassan billen Oroszország felé a mérleg. Nyugati szakértők más képet festenek a helyzetről.

Az amerikai Republikánus Párt ideológiája évtizedeken át a konzervatív értékek és a piacpárti eszmék ötvözésére épült. Egyre inkább úgy tűnik azonban, hogy mindkét téren fordulat jöhet. Trump és alelnökjelöltje a munkások szavazatainak megnyerése érdekében egyre inkább baloldali jóléti gazdaságpolitikát hirdet, és a kultúrharcban is mérsékeltebb hangot üt meg.

A csapból is versengő világvége-jóslatok folynak, nem meglepő hát, ha egyre többen pesszimisták az emberiség jövőjével kapcsolatban. Mindeközben azonban globális szinten rekordokat dönt a szubjektív boldogság és elégedettség. Rosszkedvünk forrása a média és a politika.

Kultúránkban valaha a hősnek volt kultusza, de a békés évtizedek és a humanista felfogás terjedése változást hozott: manapság az áldozatnak nagyobb a becsülete. A kép, amely Trumpot ábrázolja percekkel a merénylet után, amint vérző arccal felemelkedik, és öklét az égnek emeli, az olasz kommentátorban egy tizenöt évvel ezelőtti milánói jelenetet idézett fel. 

A Donald Trump elleni merényletkísérlet nyomában a kommentariátus és a politikusok egymásra licitálva követelnek mérsékeltebb közbeszédet és kevésbé megosztó stílust. Nagy kérdés, miért lenne éppen most kereslet az önmérsékletre és az árokbetemetésre, ha eddig nem volt. 

A stadionok lelátói egykor a rasszizmus színterei voltak, ma viszont sokkal inkább a békés és befogadó nacionalizmus színpadai. Miközben a bevándorlás ügyében erős indulatok dúlnak a nyugati társadalmakban, a lelátókon a befogadó, toleráns és multikulturális nemzeti érzések uralkodnak.

A brit Munkáspárt elsöprő választási győzelmét beárnyékolja, hogy fémillióval kevesebb szavazatot kapott, mint öt évvel ezelőtt. Az ok az arab bevándorlókat mozgósító Muslim Vote mozgalom. Az Egyesült Királyságban új jelenség, hogy emberek csoportjai a származásuk szerint szerveződnek politikai táborokba.  

A neves skót-amerikai történész az összeomlás előtti Szovjetunióval állítja párhuzamba az Egyesült Államokat, mondván, hogy a világ vezető hatalma gazdasági, civilizációs és geopolitikai értelemben is rohamosan hanyatlik. Szintén konzervatív bírálója túlzónak és alaptalannak tartja az összehasonlítást.

A moszkvai kormánypárti elemző nem tagadja, hogy hazája nehéz helyzetben van. De enyhíti a problémákat, hogy megszabadult a régi szovjet ideológiától, és új, tekintélyes partnerekre tett szert. A nehéz helyzetben felértékelődnek a hajdani szocialista tábor országai közül azok, amelyek ma is jóbarátok.