Az amerikai konzervatívok aggasztónak tartják a kínai befolyásszerzést a felsőoktatásban. A nemzetbiztonságra hivatkozva olyan törvényi szigorítást javasolnak, amelyek követhetőbbé tennék a külföldről érkező támogatásokat. A baloldal attól tart, hogy a szigor hatására nőni fog az idegenellenesség.

Az amerikai baloldali politikus és értelmiségiek egyik csoportja liberálisnak, a másik progresszívnek nevezi magát. A liberálisok védelmében emel szót az egyik történész professzor a másik elmarasztaló véleményével szemben.

A holland szociológus új könyvében megpróbál leszámolni a migrációval kapcsolatos mítoszokkal. Egyebek között arra világít rá, hogy a bevándorlásellenes közhangulat ellenére az elöregedő fejlett nyugati országok rá vannak szorulva a vendégmunkásokra és a bevándorlókra, mivel az alacsonyan fizetett kétkezi munkát az őslakosok nem végzik el.

Az amerikai külpolitikai szakíró újraolvassa az afganisztáni összeomlás okairól szóló zárójelentést, és igen megszívlelendőnek tartja a benne foglaltakat. De már nem afganisztáni, hanem ukrajnai szemszögből.

A jobb- és baloldalon egyaránt népszerű populista tétel szerint az egyenlőtlenség egyre nő, ezért fel kellene emelni a szupergazdagok adóját. Csakhogy a számok nem igazolják, hogy a felső 1 százalék fizetése gyorsabban nő, mint az átlagbér. Ráadásul az átlagembert nem is a relatív egyenlőtlenség érdekli, hanem az, hogy fizetése megőrizze vásárlóértékét.

A német történelmi emlékezet a feledés homályában hagyja, vagy egyenesen kollektív bűnösnek tekinti a náci Németország elleni szövetséges bombázások civil áldozatait. Ez a szemlélet visszaköszön a Gáza elleni izraeli háború megítélésében is.

A jobboldali lapok megdöbbentőnek minősítik, hogy a muszlim franciák milyen nagy hányada ítéli meg pozitívan a Hamász Izrael elleni októberi támadását. A baloldali napilap azzal vádolja a jobboldali sajtót, hogy eltúlozza a franca muszlimok Hamász-pártiságát.

A fejlett társadalmakban egyre súlyosabb problémát okoz az ideológiai megosztottság. Egyre inkább úgy tűnik, hogy már nemcsak a kor, a vagyoni helyzet, az iskolázottság és a lakóhely szerint különülnek el a liberálisok és a konzervatívok, hanem nemi alapon is.

A protekcionizmus az egyik leginkább megosztó kérdés a közgazdászok és a politikusok körében is. Egy friss elemzés arra világít rá, hogy a megfelelő mértékben és kellő időben alkalmazott gazdasági nacionalizmus jótékony hatású, sőt, elengedhetetlen a növekedéshez és a fejlődéshez. A túladagolása viszont súlyos kockázatokkal jár.

A legdörzsöltebb véleményvezérek is hiába próbálják felszítani a harci kedvet, a karácsonyi kultúrharc már Amerikában sem a régi. Még szerencse, hogy az év egyéb időszakában jut belőle elég mindenkinek.

Az orosz geopolitikai törekvések szempontjából ideális fejlemény a gázai háború. Moszkvának egyetlen szalmaszálat sem kellett keresztbe tennie, mégis hasznot húz belőle. Az orosz elit pedig meggyőződhet róla, hogy Putyin elnök jó úton jár, és az ukrajnai háború okozta problémák szinte automatikusan megoldódnak majd.

A néhány ezer forintért elvégezhető DNS-tesztek azzal kecsegtetnek, hogy feltárják etnikai származásunkat. Ez nem igaz ugyan, ám a vizsgálatok eredményeit sokan mégis így értelmezik, és az új származási adatok alapján új identitást választanak. Nagy kérdés, hogy a tudományos szempontból ingatag lábon álló tesztek hogyan hatnak a faji előítéletekre.

Az ENSZ 1948-ban fogadta el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Az emberi jogok azonban még ma sem érvényesülnek mindenhol. A német publicista szerint ráadásul már nemcsak a diktatúrák veszélyeztetik az emberi jogokat, hanem a baloldali posztkolonialista elméletek és az emberi jogok túlzott kiszélesítése is.

Az ukrán politológus a felszabadított gyarmatok közé sorolja hazáját, és a most zajló háborút azzal magyarázza, hogy Oroszország nem képes beletörődni birodalma elvesztésébe. Sőt, a Nyugatot is azzal vádolja, hogy sokáig orosz birodalom szemével tekintett Ukrajnára.

Az elmúlt két évben a második világháború óta nem látott számban törtek ki fegyveres konfliktusok a világban. A geopolitikai elemzők között azonban nincsen egyetértés az okokat illetően. Abban viszont konszenzus van, hogy az elkövetkező időszakban a háborúk száma és intenzitása egyaránt nőhet.

A fejlett világ egyre súlyosabb népesedési problémákkal küzd. Sőt, a gyerekvállalási kedv számos szegényebb országban is csökken. A demográfusok is tanácstalanok: hiába a bőkezű támogatás, a fiatalok csak nem akarnak több gyereket vállalni. 

Az ukrajnai háborútól botorság lenne azt várni, hogy az orosz lakosság majd szembefordul az ország vezetőivel. Nem lát rá semmi okot. Még az sem túlzás, hogy soha ilyen jó dolga nem volt. Aki élve hazatér a háborúból, annak meg egyenesen úri dolga van – egy kis időre.

A német kormány és az értelmiség egy része a holokauszt miatti történelmi felelősségre is hivatkozva támogatja Izraelt. A baloldalon viszont sokan a palesztinok oldalán állnak és azzal vádolják a másik felet, hogy bunkósbotnak használja a holokausztot. Erre aztán őket antiszemitizmussal vádolják.

A konzervatív értékeket és a jóléti államot támogató elemző sajnálkozva konstatálja, hogy a populisták hatalomra jutva megszelídülnek, és nem hajtják végre az ígért reformokat. Kudarcaikat pedig trollkodással és celebpolitizálással próbálják elleplezni. Az elégedetlen választók közben még inkább elégedetlenné és dühössé válnak.

Angolul is kiadták egy veterán olasz futballista és egyben szélsőbaloldali aktivista naplójegyzeteit, amelyekben csaknem ötven évvel ezelőtti élményeivel ismerteti meg az olvasót. A marxista amerikai recenzens örömmel üdvözli a könyvből csak úgy sütő társadalomjobbító szándékot.