Kezd komolyra fordulni a dolog: az olasz kormány megpróbálkozik az alkotmánymódosítással, amely elfogadása esetén különleges hatalmat adna a kormányfőnek. Az ellenzők a demokráciát féltik a tervtől, a támogatók viszont a népakaratnak megfelelő kormányzás biztosítékát látják benne. 

Az amerikai zsidókat már jó ideje megosztja az izraeli kormány politikája, mindenekelőtt pedig a palesztin-kérdés. A Hamász terrortámadására adott izraeli válasz tovább mélyíti a szakadékot, sőt, jelentősen átírhatja az amerikai zsidók politikai preferenciáit: a szekuláris baloldaliak elfordulhatnak az Izrael-ellenes progresszív szervezeteketől.

Sokan gondolják hogy a palesztinok, különösen a Gáza területén élők a Hamász kritikátlan támogatói. Az október 7-i terrortámadás előestéjén befejezett, frissen publikált kutatás szerint azonban ez tévedés. A palesztinok többsége békét és demokráciát akar, és nem rokonszenvezik a Hamásszal. A kemény izraeli válasz azonban kapóra jöhet az amúgy népszerűtlen Hamásznak.

A politikai polarizáció több nyugati országban odáig fajult, hogy immár nem a nemzethez tartozás, hanem egy sokkal szűkebb csoport tagsága határozza meg a politizáló emberek identitását. Az amerikai elemző ezt törzsi szellemnek nevezi, az olasz szkizmagenézisnek. 

Amerikában a jobboldal populistái szakítottak a konzervatívok számos alapelvével. Egyebek között az állam segítségével akarják érvényre juttatni az általuk képviselt erényeket és elősegíteni a társadalmi egyenlőséget. A régi vágású konzervatívok zsarnokságtól és pártszakadástól tartanak.

Francia gondolkodók a gázai háború híreit elemezve tanulságokat igyekeznek levonni az álhírek terjedésével, a kultúrembernek ajánlható magatartással és a történelemről alkotott képünkkel kapcsolatban is.

A világ talán legismertebb hírcsatornája nem volt hajlandó terrorista szervezetnek nevezni a Hamászt, mondván, hogy ez sértené az objektív tájékoztatás elvét. Végül aztán mégis beadta a derekát.

A német közvéleményt sokkolta, hogy több német nagyvárosban a tiltás ellenére muszlim bevándorlók randalírozásba torkolló nyíltan antiszemita szimpátiatüntetéseket szerveztek a Hamász mellett. Kritikusok szerint lehullt a multikulturalizmusról a lepel, és feltárult a szakadék, amely az integrálatlan közel-keleti bevándorlókat elválasztja a többségi társadalom normáitól.

A világpolitikát sokáig a birodalmak, majd az egyéb nagyhatalmak közötti versengés határozta meg. A hidegháború idején kétszereplőssé egyszerűsödött a játszma. Ennek azonban vége. Elemzők szerint az újabb izraeli-palesztin konfliktus is arra utal, hogy a gyengélkedő nagyhatalmak miatt nőhet a bizonytalanság és a fegyveres válságok esélye.

Franciaországban az Izrael elleni támadást követő hat nap alatt száznál is több antiszemita cselekményt jelentett a rendőrség. Az ilyen esetek száma mindig megsokszorozódik, valahányszor a közel-keleti konfliktus kiéleződik. A szélsőbaloldal Izrael-ellenes, de a támadások szerzőit máshol kell keresni.

Az általánosan bevett vélekedések szerint Németország társadalma ideológiailag egyre megosztottabbá válik. Egy friss kutatás szerint valójában korántsem ilyen rossz a helyzet. A többség nagyon is hasonló értékeket vall, csak éppen a média és a politikusok a kultúrharc segítségével akarják növelni népszerűségüket.

A liberális politológus új könyvében élesen bírálja a woke identitáspolitikát, mondván, hogy lehetetlenné teszi a hagyományos baloldali értékek képviseletét, és a jobboldali populisták malmára hajtja a vizet. Bírálója szerint azonban nemcsak a baloldal, hanem minden politikai irányzat szükségképp identitáspolitikát is folytat.

Az Ötödik Köztársaság 1958-ban jött létre, és akkor mindenki biztos volt benne, hogy a Charles de Gaulle tábornok személyére szabott rendszer nem fogja túlélni az alapítót. Márpedig hatvanöt évvel később ma is áll, és aligha tűnik el a közöljövőben. Pedig sokan gondolják, hogy ideje volna.

A bevándorlás nemcsak az újonnan érkezettek és a régebb óta letelepedettek között kelthet feszültséget. Kaliforniában konfliktus támadt az indiai diaszpóra hindu nacionalista krémje és az alacsonyabb osztályból származók között, mert az állam be akarja tiltani a kaszt alapú diszkriminációt.

Olaszországban a két oldal közül egyiknek sincs többsége, de a választási rendszer gondoskodik róla, hogy a nagyobb kisebbség kormányt alakíthasson. Ez pedig újabban rendre a jobboldal. Az ok: a középosztály kiábrándultsága.

Az általánosan elfogadott szociálpszichológiai elméletek a félelemmel kapcsolatos különböző beállítottságokra vezetik vissza a liberálisok és a konzervatívok világnézeti különbségét. Egy friss kutatás szerint azonban nem a félelem a legalapvetőbb különbség a két oldal között, hanem hogy mennyire tartják élesen elválaszthatónak a világ leírására használt kategóriákat.

Az Egyesült Államokban jobb- és baloldalon is egyre többen kongatják a vészharangot a házasságok számának csökkenése okán. Kutatások sora bizonyítja ugyanis, hogy a házasságban élők boldogabbak és kevésebb az esélyük a lecsúszásra. A liberális publicista szerint mégis tévút a házasságot felírni szociális problémákra.

A közép-afrikai migrációs hullám nemcsak Európában vet nagy hullámokat, hanem az afrikai kontinens északi országaiban is. Az egykori kibocsátó országok bevándorlóországgá válnak, s közben erősödnek a bevándorlásellenes nacionalista mozgalmak és nő a fekete-afrikai migránsokkal szembeni ellenérzés.

Azt gondolnánk, hogy a modern, szabados világban könnyű párt választani, főleg az online randialkalmazások segítségével. Ehhez képest feltűnő, hogy egyre több a kényszerszingli, aminek súlyos társadalmi és demográfiai következményei vannak.

A múlt század eleje a szociáldemokrácia felemelkedését hozta, a korunkban pedig, hasonlóképp szinte a semmiből, jelentős politikai tényezővé kezdenek válni a populisták. Nem utolsó sorban az értelmiségi elit hibájából. Ha így megy tovább, övék lesz a huszonegyedik század.