Az Egyesült Államokban jobb- és baloldalon is egyre többen kongatják a vészharangot a házasságok számának csökkenése okán. Kutatások sora bizonyítja ugyanis, hogy a házasságban élők boldogabbak és kevésebb az esélyük a lecsúszásra. A liberális publicista szerint mégis tévút a házasságot felírni szociális problémákra.

A közép-afrikai migrációs hullám nemcsak Európában vet nagy hullámokat, hanem az afrikai kontinens északi országaiban is. Az egykori kibocsátó országok bevándorlóországgá válnak, s közben erősödnek a bevándorlásellenes nacionalista mozgalmak és nő a fekete-afrikai migránsokkal szembeni ellenérzés.

Azt gondolnánk, hogy a modern, szabados világban könnyű párt választani, főleg az online randialkalmazások segítségével. Ehhez képest feltűnő, hogy egyre több a kényszerszingli, aminek súlyos társadalmi és demográfiai következményei vannak.

A múlt század eleje a szociáldemokrácia felemelkedését hozta, a korunkban pedig, hasonlóképp szinte a semmiből, jelentős politikai tényezővé kezdenek válni a populisták. Nem utolsó sorban az értelmiségi elit hibájából. Ha így megy tovább, övék lesz a huszonegyedik század.

Néhány éve úgy tűnt, hogy hamarosan Kína lehet a világ vezető hatalma. Újabban azonban egyre több elemző szerint az összeomlás szélén áll. A kétkedő kommentátor szerint a kommunista ázsiai hatalom hanyatlása a Nyugat vágyvezérelt álmodozása.

Az indiai származású epidemiológus nagyot csalódott, amikor a társasági médiavállalatok állami nyomásra eltávolították a Covid-ügyben közzétett közleményeit, mivel ellentmondtak a kormány álláspontjának. A bíróság neki adott igazat. Annak ellenére, hogy egészségügyi veszélyhelyzet volt hatályban.

Az Egyesült Államokban, a nyugati világ még mindig legvallásosabb országában a fehér evangéliumi keresztények egyre inkább üldözöttnek érzik magukat. Ennek elsődleges oka a melegek és a transzneműek társadalmi elfogadottságának növekedése. A párbeszéd hiánya mélyülő megosztottsággal és mindkét oldalon erősödő radikalizációval jár.

A liberális jogtörténész szerint a liberalizmus válságát maguk a liberálisok idézték elő és tartják fent azzal, hogy továbbra is a hidegháborús logika szerint gondolkoznak. Az állam túlterjeszkedésétől és a diktatúrától rettegnek, holott pozitív üzenetet kellene megfogalmazniuk, a hatalmat pedig arra kellene használniuk, amire való: kormányzásra.

Az angolszáz világban a sajtó nem is olyan régen még azt tekintette feladatának, hogy tárgyilagos képet nyújtson az eseményekről, a vélemények pedig maradjanak a kommentárokra. Mára ennek vége: a fogyasztó egyenirányított tájékoztatást kap. Legfeljebb az egyenirányt választhatja meg.

Peter Turchin már egy évtizede azt jósolta, hogy Amerika és Európa 2020 körül súlyos válságba kerül az egyenlőtlenség növekedése és az elittúltermelés következtében. Új könyvében megismétli a próféciát, ám történelmi példákra hivatkozva állítja, hogy még elkerülhető a teljes összeomlás.

Köztük is egyre kevesebb ugyan a hívő, a jobboldali amerikaiak mégis egyre fontosabbnak tartják a vallási értékeket. A vallás ugyanis átpolitizálódik. Nem hidat épít a különböző ideológiájú csoportok között, hanem maga is a kultúrharc részévé válik és a megosztottságot mélyíti.

Ahogyan az elmúlt száz évben már többször, a gyarmatosítás elleni küzdelem ismét a geopolitika fontos fegyverévé vált. Oroszország Afrikában keres szövetségeseket a nyugati imperializmus elleni összefogás jelszavával, miközben a nyugati hatalmak az oroszországi szakadár kisebbségeket támogatják.

Guatemalában óriási meglepetésre korrupcióellenes jelölt nyerte az elnökválasztást. A nagyhatalmú korrupt elit későn kapott észbe, és már nem tudta őt megállítani. Guatemala a híres latin-amerikai korrupciónak is egyik kirívó példája, és kétséges, hogy az új elnök képes lesz-e változtatni a helyzeten.

Egymással vitatkozó baloldali gondolkodók egyaránt azzal vádolják egymást, hogy a jobboldali nacionalisták malmára hajtják a vizet. A régivágású liberális baloldali filozófus a woke progresszívokat marasztalja el e főbűnben, progresszív bírálója viszont őt kárhoztatja ugyanezért.

Ha egész társadalmi rétegek elégedetlenek sorsukkal és nem látnak rá reményt, hogy elérjék céljaikat, az biztosan nem használ a társadalmi stabilitásnak. Márpedig Amerikában az egyre nagyobb létszámú értelmiség jelentős része vesztesnek érzi magát.

A kétezres éveket a globalizációs optimizmus jellemezte: azt gondolhattuk, hogy a szabad kereskedelemnek hála, a világ békésebb és biztonságosabb lesz. Ma viszont a Nyugat éppen az ellenkezőjétől, a gazdasági nacionalizmustól remél nagyobb biztonságot.

A mérsékelt baloldalnál népszerűbb radikális baloldal támogatja és mentegeti a külvárosi lázadókat, és ez a szövetség veszedelmes gyúanyag, annál is inkább, mivel a média világában is sok híve van. Az ismert filozófus attól tart, hogy előbb-utóbb egymással szembenálló részekre esik szét a francia társadalom.

Az amerikai egyetemeket eluralta a diákok túlféltése. A liberális feminista jogvédő szerint a lehetséges traumák elkerülése mára abszurd mértéket öltött, ami a fiatalok infantilizálódásához vezet és fokozza a pszichés betegségek esélyét. Akit potenciális áldozatként kezelnek, az könnyebben válik traumatizált áldozattá.

A pártfinanszírozás dilemmái egyidősek magukkal a pártokkal. Sokan a mikroadományoktól remélik, hogy ki lehet szorítani a pénzmágnások befolyását a pártpolitikából. A baj csak az, hogy minél inkább  a politika aktív részesévé és anyagi támogatójává válnak az egyszerű polgárok, annál inkább megosztóvá válik a politikai harc.

A nyolcvanas évektől széles körben elfogadott civilizációs tézis szerint az anyagi jólét és a létbiztonság növekedése a vallás és a hagyományos értékek visszaszorulásához, egyúttal pedig az individualizmus és a társadalmi nyitottság erősödéséhez vezet. Mára megdőlni látszik a feltételezés, legalábbis az iszlám világban és az ortodox keresztény országokban, aminek súlyos világpolitikai következményei lehetnek.