A kommentariátus egymásra licitálva próbál nevet adni az új korszaknak. Egyesek harmadik világháborút, mások újabb hidegháborút vízionálnak, megfeledkezve róla, hogy a jövő nincs előre megírva.

Az amerikai egyetemeken kirobbant Izrael-ellenes palesztinpárti tüntetések sok szempontból hasonlítanak az 1968-as diáklázadásra. Ötvenöt éve a rendőrök és a nemzeti gárda fellépése olaj volt a tűzre: a tüntető diákok további radikalizálódásához és erőszakspirálhoz vezetett.

A radikális francia baloldalon régi hagyomány az Izrael-ellenesség: a hidegháború idején a Kínát vagy a Szovjetuniót csodáló nyugati fiatalok természetes szövetségest láttak a különféle palesztin fegyveres szervezetekben. Mai utódaik a szabadságszerető, de elnyomott Dél képviselőjét látják a Hamászban, Izraelben pedig az elnyomó Északét. 

Harminc éve úgy tűnt, hogy a liberális demokrácia globális győzelmet aratott. Ma viszont egyre többen ábrándulnak ki a demokráciából. A német publicista szerint jó okuk van rá: az autoritárius rezsimek sok szempontból hatékonyabbak, mint az elkényelmesedett nyugati liberális demokráciák.

A mesterséges intelligencia valóra válthatja az emberiség nagy álmát: egyre inkább gépek dolgozhatnak helyettünk. A mellékhatások azonban inkább rémálomra hasonlítanak. Az egyenlőtlenséget még csak legyőzhetjük, a sok szabadidő eltöltése viszont óriási kihívás lehet.

Amíg gyorsan nőtt a gazdaság, az olasz társadalom feudális jellegű beütései ellenére is megőrizte stabilitását. Az új évezredben remény sem látszik a gyors növekedésre, ezért hosszabb távon a demokrácia is veszélybe kerülhet. 

Elkészült a brit kormány által rendelt jelentés, amely a kiskorúak nemváltó kezelésének kérdésében volt hivatott rendet tenni. Csakhogy egyúttal újabb vitát váltott ki. A liberális és a konzervatív publicista felelőtlenséggel vádolja a transzlobbinak behódoló egészségügyi rendszert. Transzjogi aktivisták viszont az ellenérzések elszabadulásától tartanak.

Salvadorban megszűnt a gyilkos bűnbandák garázdálkodása, viszont a hatóságok lényegében bárkit bebörtönözhetnek és a vádlottaknak nem sok esélyük van a bíróságon. Jogállam nincs, biztonság van, és a lakosság elsöprő többsége elfogadja ezt az alkut.  

Sokan tartanak tőle, hogy az Egyesült Államok hegemóniájának hanyatlása újabb hidegháborúhoz vagy többpólusú nagyhatalmi rivalizáláshoz vezethet. A liberális hetilap szerint viszont a nagy tömbökkel szemben semlegességüket megőrző államok kifejezetten jól járhatnak az új világrenddel.

Németországban a baloldal korábban az Izrael-ellenes kritikák elfojtását követelte, és antiszemitának bélyegezte a zsidó államot bírálókat. Újabban azonban a baloldali értelmiség vált Izrael leghangosabb bírálójává. Most ők féltik a szólásszabadságot.

Közvélemény-kutatások szerint folyamatosan nyílik a boldogság-olló: a liberálisok egyre boldogtalanabbak a konzervatívokhoz képest. Tudósok és elemzők csak találgatják az okokat. De a többség egyetért benne, hogy a progresszív politikának is szerepe van a dologban. 

A világhírű biológus, aki évtizedek óta az ateizmus élharcosa, húsvétkor váratlanul közölte, hogy kulturális értelemben kereszténynek tartja magát, mert a kereszténység jóravaló vallás. Nem úgy a helyét sok helyütt átvevő iszlám. Sem keresztény, sem muszlim részről nem maradt el a válasz.

Májusban kerül a francia Nemzetgyűlés elé a törvényjavaslat, amely lehetővé teszi, hogy az orvosi személyzet halálos mérget adjon a beteg kezébe, ha a halál bekövetkezte rövid vagy középtávon várható. A lakosság nagy többsége támogatja az eutanázia valamilyen formáját, de a törvénytervezetnek sok ellenzője is van.

A közismert népi bölcsesség szerint abból lehet felismerni a hazug politikust, hogy mozog a szája. A tudomány állása szerint ennél azért bonyolultabb a helyzet. De nem sokkal. A politikusok viszonylag ritkán hazudnak a szó szoros értelmében, de igazat sem gyakran mondanak.

Az amerikai iskolákban a tetőfokára hágott a kultúrharc. Jobb- és baloldal egymásra licitálva akarja megóvni a gyerekeket a szerintük káros eszméktől. A nagy ideológiai harc közepette az oktatás színvonala egyre romlik.

Ki ne akarná, hogy az állam egyre tágabbra vonja az elismert jogokhatárait? Elvégre az állam célja az egyének kollektív védelme és biztonságának garantálása. A német jogfilozófus szerint  azonban a szabadság és a demokrácia alapelve sérül, ha a jogalkotás túlérzékennyé válik, és minden sérelemtől meg akarja óvni az állampolgárokat.

Számos környezetvédő és a politikusok többsége az újrahasznosításban látja a műanyagszemét problémájának megoldását. Egy friss jelentés szerint ez illúzió. Ami nem is meglepő annak fényében, hogy az újrahasznosítást a műanyagipari lobbi és az italgyártó cégek népszerűsítették.

A kormánypárti moszkvai politológus szerint Oroszország akkor állt a sarkára Washingtonnal szemben, amikor a NATO erővel leválasztotta Koszovót Szerbiáról. Azóta egyfolytában úgy érzi, egyfajta szabadságharcot vív az amerikai túlhatalommal szemben.

Az Egyesült Államokban az elmúlt négy évtizedben egyre mélyebbé vált a jobb- és a baloldal közötti ideológiai szakadék. A centrista elemző mégis optimista. Hiába radikalizálódik a többség, hiába egyre szélsőségesebb a két nagy párt, a mérsékelt választók kevesen vannak ugyan, mégis rajtuk múlhat, ki lesz az elnök.

A modern fejlődésbiológia felismerései megkérdőjelezik az emberi természetre vonatkozó fontos liberális igazságelméletek alapvetéseit. Megmenthetők-e az egyenlőség liberális elképzelései, ha számot vetünk a természettudománnyal?