Franciaországban a nemzetgyűlési választások hajrájában rosszul jött a baloldalnak, hogy legerősebb szervezetét, a radikális Engedetlen Franciaországot zsidó szervezetek antiszemitizmussal vádolják. A radikálisok tiltakoznak, de még szövetségeseik is elismerik, hogy a vád nem egészen alaptalan. 

A liberális publicista és a tekintélyes német történész gyávának nevezi a vezető politikusokat, amiért a klímaváltozás ügyében csak pepecselnek, és nem fogják vissza drasztikus intézkedésekkel a fogyasztást. A népharagtól rettegő vezetők a szerzőpáros szerint a demokráciát veszélyeztetik. Bírálójuk képmutatással vádolja őket.

Sokan jósolják, hogy a mesterséges intelligencia jelentősen növeli majd a munkavégzés hatékonyságát. Igen ám, csakhogy az új alkalmazások a munkakerülőknek is rendkívül hatékony segítséget nyújtanak.

A melegek elismertetését célzó felvonulások öt évtizede még rosszallást, sőt, erőszakot váltottak ki. Mára megváltozott a helyzet legalábbis a Nyugaton: a Pride-mozgalom elérte legfontosabb céljait. A transzok felkarolása azonban feszültséget kelt a melegek körében – állítja az ír publicista.

A tekintélyes német populizmus-kutató szerint felborult a jogállamiság és a demokrácia kényes egyensúlya. A liberális demokráciában egyre több kérdésben a jog dönt, és nem a politika. Ez viszont a liberális demokrácia radikális bírálóinak malmára hajtja a vizet.

A mentális zavarok meghatározása és rendszerezése nem pusztán tudományos ügy. A betegségek megnevezése ugyanis hatással van az emberek viselkedésére és önképére. A diagnózisból vagy legalábbis a vélt zavarból sokan identitást kreálnak, ami a fiatalok körében különösen aggasztó jelenséget szül.

Az egyik ország polgárai egyáltalán nem feltétlenül gondolkodnak ugyanúgy a gazdagokról, mint egy másik ország lakói. Egy tizenhárom országra kiterjedő kutatás jelentős eltérésekre derített fényt. A sárga irigységfaktor a jelek szerint nem egyenletesen terjed a Föld felszínén. 

Tele a világsajtó az európai jobboldal növekvő népszerűségéről szóló panasszal. Két liberális olasz szerző egyaránt jobban örülne, ha a panaszkodók inkább megpróbálnák megérteni, miért nem az ő felfogásuk lesz egyre népszerűbb. De ők ketten más-más magyarázatot adnak a jelenségre. 

Az egyetemeken a baloldal támogatja a sokszínűséget és a pozitív diszkriminációt, persze csak addig, amíg a kedvezményezettek nem vonják kétségbe a progresszív értékeket. A jobboldal általában nem híve az ilyesminek, kivéve, ha ezzel a konzervatív nézeteknek lehet nagyobb nyilvánosságot szerezni.

A posztkolonializmus három évtizede még üdvözölte a kultúrák keveredését, és a globalizációt. Mára azonban száznyolcvan fokos fordulatot vett. A posztkoloniális elmélet hívei ma már fegyvernek tekintik a kultúrát, és az etnikai nacionalizmus logikáját követik.

A kortárs liberálisok előszeretettel hirdetik a világnézeti semlegességet. A kanadai liberális filozófus szerint mindenki jobban járna, ha végre elismernék, hogy a liberalizmus is világnézet és életforma.

Sokan tartanak tőle, hogy deepfake videók és a mesterséges intelligencia minden korábbinál hatékonyabb propagandaeszköznek bizonyulnak, ha a politikai ellenfél lejáratására vagy álhírek terjesztésére használják őket. De mi van akkor, ha egy politikus saját magát klónozva hoz létre chatrobotot? Indiában ez már általános gyakorlat, és elég nagy hatékonysággal működik.

Ferenc pápa nem engedélyezte, hogy nők is diakóniai szolgálatot lássanak el, vagyis feljussanak a pappá szentelés előtti utolsó lépcsőfokra. Pedig a szinodális reformnak nevezett megújulásról zajló három éve zajló zsinat résztvevői közé az ő kifejezett utasítására kerültek  nők is. Taktikai visszavonulásra kényszerült volna az egyházfő?

A német kormány Ukrajna egyik legfontosabb támogatója. Scholz szociáldemokrata kancellár éppen a minap engedélyezte a német fegyverek határközeli orosz katonai célpontok elleni bevetését. Eközben pártja, az SPD békepárti jelszavakkal kampányol az EP-választás előtt. 

Egyre-másra robbannak ki az MI-alkalmazások hibáival kapcsolatos botrányok. Egyes elemzők már attól tartanak, hogy a mesterséges intelligencia nemhogy felszámolná, inkább terjeszti, felerősíti és szaporítja az ostobaságokat.

Izrael gázai háborúja joggal bírálható, de az olasz elemző szerint népirtásnak nevezni súlyos előítéletekre vall. Az antiszemitizmusban két különnemű fanatizmus talál egymásra: a vallásos és a világi. 

Liberális körökben a legkomolyabban latolgatják, hogy vajon az Egyesült Államok fel van-e vértezve diktatúra ellen. Nem teljesen világos, mit is értenek diktatúrán, vagy autoritarizmuson, mert olykor felváltva használják a két terminust. Mindenesetre arra például nem gondolnak, hogy börtönbe kerülnének a kormány ellenfelei vagy hogy megszűnne a szólásszabadság.  

Az egyetemeket egyre inkább a túlburjánzó bürokratikus vízfej irányítja. Részben ennek tudható be, hogy az egyetemek politikai szerepet is vállalnak. Így viszont a hagyományos küldetésükre, tudniillik a tudás átadására egyre kevesebb lehetőségük marad.

Az Egyesült Államok globális hegemóniája letűnőben. De milyen lesz a multipoláris világrend? Az elemzők többsége biztosra veszi, hogy az új globális rendszer alapkövei a mai államok lesznek. Pedig ha a világrend átalakul, akkor nem biztos, hogy a mai szuverén államok egyben maradnak.

A túlterjeszkedő állam nem szélsőjobboldali vagy szélsőbaloldali terrordiktatúrát eredményezett, mint Friedrich Hayek, a 20. századi liberalizmus nagy klasszikusa várta, hanem a társadalom alapsejtjeit támadta meg – véli az amerikai szerző. A klasszikus liberalizmus ma politikai értelemben halott, de talán még újraéleszthető.