„Aki egy online játékban megtanul álhíreket terjeszteni, az a való világban jobban képes felismerni az álhíreket” – olvassuk Sascha Mattke beszámolóját a Heise német médiaportálon.
Az álhírek és az összeesküvés-elméletek hovatovább a demokratikus rendre fenekedő legnagyobb veszélynek számítanak. Főleg a baloldali értelmiség kongatja a vészharangot, és egyebek között az álhírek terjedésével magyarázzák a jobboldali populisták előretörését. Persze a haladó értelmiség maga is előszeretettel vásárol be összeesküvés-elméletből, ha ezzel megkímélheti magát saját nézeteinek felülvizsgálatától. A helyzet komolyságát mindenesetre jól mutatja, hogy egy a Metazin által is ismertetett eset kapcsán az FBI is felvetette: az álhírek terjesztését terrorcselekménynek kellene tekinteni.
Ehhez képest keveset tudunk az álhírek terjedésének feltételeiről, és még kevesebbet a hatékony ellenszerükről. A racionális észhasználat legfeljebb kis mértékben alkalmas az álhírek terjedésének megfékezésére. Elméletben segíthetne a kilépés a véleménygettóból, csakhogy erre kevesen hajlandók, és ha valaki mégis rászánja magát, akkor az ellentétes oldal meghallgatása gyakran még elfogultabbá teszi. A betiltás és a cenzúra sem tűnik jó módszernek. Van, aki a lassabb olvasásban vagy a szigorú hírdiétában látja az álhírek ellenszerét. Mások inkább a kínálati oldalon, és a tényszerű újságírásban keresik.
Mattke szerint a passzív módszereknél jóval hatékonyabb lehet az álhírek elleni aktív védekezés. Cambridge-i pszichológusok a Nature-ben publikált tanulmánya szerint azok, akik egy szimuláció során maguk is álhírek gyártásával kísérleteztek, könnyebben ismerik fel a való világban terjedő hazugságokat. A kutatás vezetői tizenötezer résztvevőt kértek meg, hogy fabrikáljanak álhíreket. A feladat után a résztvevők kortól, végzettségtől, és világnézettől függetlenül jóval nagyobb arányban szúrták ki a mások által terjesztett álhíreket és a deepfake videókat, mint a kísérlet előtt. Az álhír-szimulációs játék online is elérhető. Állítólag már kormányok is érdeklődnek iránta.
Van, aki eltúlzottnak tartja az álhírek körüli aggodalmakat. Mint Simon M. Ingold publicista kutatásokra utalva a Neue Zürcher Zeitungban kifejti, az álhírek elsősorban az idősebb generációt veszélyeztetik: különösen a 65 év fölöttiek hajlamosak hitelt adni az interneten terjedő összeesküvés-elméleteknek. A harminc évnél fiatalabbak sokkal nehezebben vezethetők félre, ők ugyanis már az álhírek és a reklámok korában szocializálódtak. Igaz, a fiatalokat eleve nem is nagyon érdekli az igazság és a hazugság megkülönböztetése – jegyzi meg Ingold. Aki semmit sem hisz el, az természetesen az álhírekkel szemben is nagyobb védettséget élvez.