Olaszországban a baloldal pártja a hatalom sáncai mögül vívta választási küzdelmét, és elbukott. Fel sem tette magának a kérdést, hogy vajon tényleg a fennálló rend és az elit védelmezése-e a baloldal feladata.

A brit politológus eltúlzottnak érzi a Cambridge Analytica és a Facebook körüli felhajtást. Bár az adatok illetéktelen felhasználása csúnya dolog, a felhasználókat nem érte kár. Ami pedig a politikai vonatkozásokat illeti, semmi szokatlan nincs abban, hogy személyre szabott, célzott üzenetekkel kampányol valaki. A demokrácia eddig is együtt tudott ezzel élni.

A társadalmi nyitottság hívei – a bevándorlás és a korlátlan piaci verseny támogatói – csak saját gazdasági érdeküket képviselik. A nyitottság melletti kiállásuk addig tart, amíg gazdasági előjogaik. Nem egy marxista avagy újnacionalista szerző, hanem az Economist, a világ vezető piacpárti lapja állítja mindezt.

A tavalyi londoni terrormerényletek után a brit hivatalosságok azt ajánlják, hogy a muszlimok hozzák létre az Angliához illő modern, liberális iszlámot. A muzulmán szemleíró szerint ez kívülről nem fog menni.

Kognitív tudósok szerint evolúciós okokra vezethető vissza, hogy akár a tények és a józan ész ellenében is ragaszkodunk korábbi álláspontunkhoz, különösen az internet közegében. Pedig képesek vagyunk megváltoztatni véleményünket, sőt, még világnézetünket és az identitásunk alapját képező ítéleteinket is. De ehhez ki kell törnünk a kényelmes véleménygettóból.

Franciaországban a lakosság egyre csökkenő hányada bízik a pártokban, a választási rendszer tervezett reformja mégis csak a felületet karcolja. Tizenhat kutató a szellemes külföldi megoldásokra igyekszik felhívni a figyelmet.

A bölcsészettudományok válságát minden bizonnyal az irodalomoktatás sínyli meg leginkább. Az irodalomellenességnek kétezerötszáz éves hagyománya van, és ma sem a jobb-, sem a baloldal számára nem tűnik fontosnak a szépirodalom tanulmányozása.

A haladó és a konzervatív elit egyaránt lenézi a plázák kultúráját. A fiatal techguru szerint azonban súlyos veszteséget okoz a bevásárlóközpontok visszaszorulása. Nélkülük még inkább elszigetelt és unalmas lesz az élet, főleg vidéken.

Az okos kormányzás hívei szerint az algoritmusok vezérelte döntéshozás elfogulatlan és tárgyilagos. Egyre több példa bizonyítja, hogy ez illúzió: az algoritmusok is lehetnek előítéletesek. És fogalmunk sincsen róla, hogyan lehetne átláthatóbbá és méltányosabbá tenni az algoritmikus döntéshozatalt.

A múlt vasárnapi választáson Olaszországban nemcsak a kormányzó baloldal bukott meg, hanem az egész politikai elit. A modernizáció felszámolta azokat az intézményeket, amelyekben a polgárok találkozhattak egymással, és amelyek kapcsolatot teremtettek közöttük és az elit között.

Két ikonoklaszta anarchista antropológus szembeszáll az elterjedt nézettel, miszerint a letelepedett életmód és a fejlett civilizáció szükségképpen együtt jár az egyenlőtlenséggel. Szerintük a téves feltételezések csak az egyenlőtlenség fennmaradását szolgáló, tendenciózus narratívák.

A brit–magyar szociológus szerint az identitáspolitika nem a törzsi logikát erősíti. A 19. századi integratív politikával ellentétben, a narcisztikus kortárs identitáspolitika nem összekovácsolja, hanem szétszakítja a közösségeket.

Veszedelmesen terjednek az ostoba összeesküvés-elméletek, halljuk úton-útfélen. Az embernek azonban természetes törekvése, hogy rendszert és indítékot keressen a jelenségek mögött. Ki így, ki úgy teszi. Nem is olyan nagy a különbség, mint hinnénk. Vagy mégis?

Az Egyesült Államokban egyre súlyosabb problémákat okoz a tömeges ópiátfüggőség. A konzervatív publicista szerint Amerika civilizációs válságon megy keresztül.

A liberális demokrata szerző egyáltalán nem tekinti a történelmi fejlődés szükségszerű végeredményének a liberális demokráciát, de a legjobbnak igen. Arra figyelmeztet azonban, hogy a liberális demokrata elit a többség kirekesztésére törekszik, és ezzel maga veszélyezteti a liberális demokráciát.

Az értelmiség olthatatlan vágyat érez, hogy politikai meggyőződésének igazolására használja a sportot. A brit filozófus most éppen a békés nacionalizmus szolgálólányának tekinti az olimpiai versengést. Ami semmivel sem kevésbé megalapozott feltevés, mint az ellenkezője.

Egy évtizede sokan hitték, hogy az internet ellehetetleníti a cenzúrát. A kínai pártvezetés bebizonyította, hogy erről szó sincs. Sőt, az internetet felhasználva még könnyebb is ellenőrizni az állampolgárokat. Az amerikai techguru szerint nem kizárt, hogy más államok is követni fogják a példát.

A brit progresszív liberális szerző és a francia konzervatív liberális filozófus vállvetve bírálja a gyarmatosítással kapcsolatos egyoldalú újbalos és jobboldali narratívákat. Megjegyzik, hogy mindkét oldal a saját politikai pecsenyéjét sütögeti a gyarmati múlt parazsánál.

A politikailag kényes közvéleménykutatási témák után a független moszkvai kutató megkönnyebbülten fordul a társadalomszociológiai témákhoz. Megállapítja például, hogy a szegényebbek között az átlagosnál ritkább vendég a szerelem.

Az amerikai politológus szerint a baloldal csapdahelyzetbe került. Ha az elkülönült konzervatív muszlim közösségek vezetőivel köt szövetséget, akkor elveszíti a liberális kozmopoliták támogatását. Ha viszont a liberális kozmopoliták kedvére tesz és integrált muszlim személyiségeket indít a választáson, akkor a kétkezi munkások szavazatát veszíti el.