Az elmúlt években a természettudományok képviselői és a technokrata politikusok hadjáratot indítottak a bölcsészoktatás ellen. Most azonban a világ egyik legismertebb irodalom- és jogtudósa kongatja a vészharangot. Bár maga is egész életében a retorika, az irodalom és a jog klasszikusait tanulmányozta, egyetlen meggyőző érvet sem tud felhozni a bölcsészoktatás mellett.

Az ember, más főemlősökhöz hasonlóan törzsi lény. Ma ez a vonásunk kezd felülkerekedni a többin és a legfejlettebb társadalmakat is szétszakadással fenyegeti.

A fekete bőrű manhattani publicista óva inti a briteket a pozitív diszkriminációtól. Az amerikai gyakorlat ismeretében fordított rasszizmusnak minősíti, ha előnyben részesítik a hátrányos helyzetű csoportok tagjait, ráadásul olyannak, ami nem sokat segít azokon, akiknek használni hivatott.

Az Európai Unió szigorúbb szerző jogi szabályozást tervez a kiadók és a szerzői jogok tulajdonosainak hatékonyabb védelmében. Kritikusok szerint félő, hogy a fegyver visszafelé sül el, és ha megvalósul, rá sem fogunk ismerni az intenetre.

A tekintélyes amerikai tudós genetikai vizsgálatok segítségével kimutatja, hogy a faji purizmus rasszista narratívái pusztán mítoszok. Ennek ellenére nem ússza meg, hogy őt is a rasszista sztereotípiák használatával vádolják, mivel képességek dolgában is különbségeket lát az embercsoportok között.

A Szovjetunió ellen indított német támadás 77. évfordulóján az Izvesztyija három cikkírója is arról panaszkodik, hogy az új nemzedékek igen keveset tudnak a Nagy Honvédő Háborúról, külföldön pedig átértékelik a Szovjetunió szerepét, hogy ezzel Oroszországot gyengítsék.

Henry Kissinger, a 95 éves veterán politikus és külpolitikai elemző komolyan aggódik a mesterséges intelligencia elterjedése miatt. Attól tart, hogy az algoritmusok áveszik a gondolkozás irányítását, és véget vetnek a felvilágosodás korának.

Az amerikai baloldali történész a neoliberalizmus közel egy évszázados történetét dolgozza fel monográfiájában. Fő tézisét minden bizonnyal örömmel fogadják a nacionalisták is, ugyanis a nemzetállam és a nemzeti szolidaritás lerombolását tartja a szabadpiaci fundamentalizmus legfontosabb eszközének.

A jobboldali populista mozgalmak és pártok vezetői gyakran a társadalom felső egy százalékához tartoznak. Hogyan lehetséges, hogy a választók hitelesnek tekintik az elitellenességet prédikáló milliárdos politikusokat?

Az 1968-as franciaországi diáklázadás az arab országokban is követőkre talált, de hatása rövid életű volt. A lázadás uralkodó irányzatává a vallási fundamentalizmus vált, sőt, az egykori hatvannyolcas balos lázadók közül is sokan az iszlamista táborhoz szegődtek.

Tíz éve, a gazdasági válság kirobbanásakor a négy nagy globális hitelminősítő elégtelenre vizsgázott. Mára a kudarc ellenére nagyobbak és befolyásosabbak, mint valaha. A globális kapitalizmus ellenőreit továbbra sem ellenőrzi senki, és hibáikat sem kérik számon.

Amerikában kultúrháborúnak hívják, és a szociológus, aki három évtizeddel ezelőtt megalkotta a kifejezést, jobbnak látja a német eredetinél, mivel a küzdő felek kérlelhetetlenebbek, mint a bismarcki Németország kultúrharcának résztvevői voltak.

Amerika ódzkodik a sajtó állami támogatásának növelésétől. Pedig nem szükségszerű, hogy az állami dotáció a kormánypárti médiát erősítse. Hiszen egészen a 19. század végéig állami segítséggel működött az amerikai sajtó.

Az ikonoklaszta baloldali antropológus szerint a munkahelyek akár fele felszámolható lenne anélkül, hogy ebből érdemi következmény származna a termelésre vagy az államigazgatásra nézve. Sőt, még hasznos is lenne. A mondvacsinált munkák ugyanis több kárt okoznak, mint amennyit használnak.

A média átalakulása, az államhatalom központosítása és a permanens kampány átalakítja a politikát. A kormányfőre rendkívüli nyomás nehezedik: folyamatosan a figyelem középpontjában áll, és minden ügy megoldását tőle várjuk. Az elvárások miatt a kormányzás demagóg trollkodássá válhat.

A férfiak agya nagyobb, a nőknek viszont vastagabb az agykérge. Kényes téma, mert e fiziológiai méretek a szellemi teljesítményre is hatással vannak, igaz, csak extrém esetekben. Nagyobb jelentőségük inkább a szabad nemválasztásról szóló vitákban van.

A tekintélyes szociológus szerint a stabil állam alapja az erős központi hatalom, a közös nyelv és az etnikai törésvonalakon átívelő civil társadalom. Ezek nélkül a demokrácia az állam széteséséhez vezethet. Ezért a kívülről szorgalmazott modernizálás többet árt, mint amennyit használ.

Európában a balközép pártok eltávolodtak bázisuktól – véli a neves cambridge-i politológus. És egykönnyen nem is találhatnak vissza hozzá. Nem látszik ugyanis, hogyan lenne megvalósítható a szociáldemokrácia, akár nemzeti, akár uniós szinten.

Sokan gondolhatják, hogy a nonstop hírcsatornák és a közösségi média korában nincs jelentősége a nyomtatott sajtóban megjelenő véleménycikkeknek. Egy friss kutatás szerint nem így áll a helyzet: a vélemények hatására sokan megváltoztatják álláspontjukat. Feltéve persze, hogy eljutnak hozzájuk a más vélemények.