A tekintélyes közösségelvű baloldali szociológus szerint az európai integrációt és a kozmopolitizmust erőltető értelmiség, élén a veterán baloldali Jürgen Habermasszal, a nagytőke érdekeit szolgálja, és a szélsőjobboldali pártok irányába tolja az elszegényedő és kiszolgáltatott rétegeket.

A Yale Egyetemen, ahol a szülők boldogan fizetnek évi 65 ezer dolláros tandíjat, angol szakos diákok hivatalos petícióban kifogásolják, hogy csupa fehér bőrű férfi műveit tanítja nekik az egyetem klasszikus angol irodalom címén.

Tudósok hatalmas apparátussal igyekeznek bizonyítani, hogy az emberi életnek a földi halállal vége, de az embereket nem tudják meggyőzni, mert mélyen gyökerezik bennük a hit, hogy lényünk legfontosabb része túléli a testünket. Egy kísérlet most azt bizonyította, hogy ez a hit nem tanult valami, hanem ösztönös.

A napi megélhetési gondokkal küzdő szerző szerint súlyos rendszerhibára utal, hogy az amerikaiak felének gyakorlatilag semmilyen megtakarítása nincs. Kritikusa viszont az eladósodás legfőbb okát az egyéni felelősségben és a középosztály státuszversenyében jelöli meg.

Az Egyesült Államokban országos mozgalom vádolja a rendőröket azzal, hogy könnyű szívvel eresztenek golyót fekete bőrű fiatalokba. Az eredmény: sokkal több afroamerikai lesz gyilkosság áldozata, mint korábban. De nem rendőrök végeznek velük, hanem az elbátortalanított rendőrök láttán felbátorodó bűnözők.

A demokrácia ősi problémája, hogy tájékozatlan emberek tömegei döntik el, kik hozzák a törvényeket és kik irányítsák a végrehajtó hatalmat. Ma már szó sem lehet vagyoni cenzusról, sem választási adóról, a választók vizsgáztatása viszont újra és újra szóba kerül. Kár, hogy megoldhatatlannak látszik.

Franciaországban erőszakos szélsőbaloldali mozgalom épült rá a munkajog szigorítása elleni szakszervezeti tiltakozásra. A filozófus úgy látja, hogy résztvevői értelmes gondolatoktól mentes szellemi terrort gyakorolnak, és büszkén vállalja a vádat, amelyet mindenkire rásütnek, aki (másként) gondolkodik: „Reakciós vagy!”

Csakugyan hódít-e az antiszemitizmus a brit Munkáspártban? Biztosan antiszemita-e, aki akár mégoly igazságtalanul is támadja Izraelt? Másfelől mindenki rasszista-e, aki – belülről – etnikumnak tekinti a zsidóságot? A bonyolult kérdések tisztázása szokás szerint elmarad.

Az internet segítségével elvileg bárki könnyen, gyorsan és olcsón hozzáférhet a tudományos kutatások eredményeihez. De csak elvileg. Miközben az egyetemek forráshiánnyal küzdenek, tudományos folyóiratok kiadói virágoznak. Az eredmény: az új tudományos eredmények csak nagy pénzért érhetők el.

New York város tanácsa előírja a munkaadóknak és a szolgáltatóknak, hogy minden munkatársukat és ügyfelüket úgy szólítsák, ahogy az illető választott nemi identitása megkívánja. A libertárius szerző kikéri magának, hogy az állam mondja meg neki, milyen kifejezéseket használjon.

A tekintélyes amerikai történész a nacionalista politika újjáéledése kapcsán arról értekezik, hogy bár bírálói az ordas eszmék közé sorolják, a nemzetállami szuverenitás jó ügyek szolgálatába is állítható. A nacionalizmus elleni szélmalomharc helyett a nemzetállami szolidaritás előnyeinek kihasználását javallja.

A brit szerző védelmébe veszi Boris Johnson volt londoni polgármestert, aki élharcosa lett a mozgalomnak, amely szeretné kiléptetni Nagy-Britanniát az Európai Unióból. A szerző egyetért Johnson sokat kárhoztatott kijelentésével, hogy az európai integráció Hitler egykori tervére emlékeztet.

Hogy oldják meg a még kísérleti állapotban lévő vezető nélküli gépkocsik a végletes helyzetben előálló erkölcsi dilemmákat? Amikor például dönteniük kell, kit üssenek el inkább, ha már a baleset elkerülhetetlen? Sehogy. Hiszen ezekre nincs helyes válasz.

Az amerikai gazdaságtörténész arra figyelmeztet, hogy Európa több országában a feje tetejére állt a demográfiai piramis. Az egyre nagyobb létszámú idős eltartott korosztály uralja a politikát, egyre kevesebb pénz jut oktatásra és munkahelyteremtésre, a fiatalok pedig elvándorolnak, tovább súlyosbítva a bajokat.

Embertársaink, akik tömegesen vetik rá magukat az interneten egy-egy vétkesnek talált emberre vagy csoportra, ősi evolúciós beidegződésnek engedelmeskednek, habár a szakemberek még csak találgatják ennek pontos mibenlétét.

Egy kiváló kutató könyvéből minden eddiginél részletesebb képet alkothatunk a szovjet diktátor embereiről, de a könyv recenzense szerint a szerző érzelmileg a gyilkostársak leszármazottainak hatása alá került.

Az amerikai kriminálpszichológus szerint elképzelhető, hogy a párizsi terrortámadások elkövetői valójában nem voltak iszlamista radikálisok. Ha igaza van, a helyzet még súlyosabb, mint eddig hittük.

Moszkvai elemzők szerint a Nyugatnak kidolgozott módszere van a neki nem tetsző kormányzatok eltüntetésére, és nem kétlik, hogy Oroszországnak is tartania kell egy kívülről szított, felforgató akciótól. A tüzérségi előkészítés az internetes felületeken várható.

A kínai kommunista pártvezetés harcot hirdet a hivatali rendszert átszövő korrupció ellen. A belső rendőrség megerősítésével egy másik legyet is üt egy csapásra: a hivatalos ideológiával szembeszállókat is kiszűri. Az amerikai Kína-szakértő szerint a maoizmus szelleme kísért.

Amióta a szabadság önérték a nyugati világban, mindig kérdés volt, kitől kell félteni az egyén szabadságát: a helyi közösségektől-e vagy az államtól. Az anarchista szerző az államra gyanakszik inkább, de azt ajánlja, hogy a kényes egyensúlyt keresni kell a kettő között.