Az amerikai politikában egyre kevésbé tolerálják egymást a különböző táborok hívei. Az elemző szerint ennek az az oka, hogy az amerikaiak szoronganak, és emiatt valamilyen katasztrófa előidézőinek tekintik a másik felet, nem pusztán egy vitatható nézet képviselőinek.

Az orosz liberális publicista az elnökválasztás után sem vár sok jót az orosz–amerikai kapcsolatoktól. Trumpot a liberális demokráciára veszélyes, elszabadult hajóágyúnak tartja, Hillary Clinton külpolitikáját azonban talán még kártékonyabbnak.

Az Iszlám Állam iraki fővárosa, Moszul ostrom alatt áll, a szíriai főváros, Rakka ellen maga a török hadsereg készülődik szíriai fegyveresek oldalán. A brit szerző szerint a terrorkalifátus megszűnhet ugyan, de a mozgalom és vele a háború folytatódni fog, mert valóságos társadalmi erő van mögötte.

A brit publicista szerint a filozófia jó esetben érdektelen szaktudománnyá, rossz esetben társadalmi szempontból kártékony felforgatássá vált. A tekintélyes filozófus szerint pedig leginkább csak öncélú köldöknézéssé.

A cambridge-i filozófus szerint ma már az iskolázottság a társadalmi rétegződés és a világnézet meghatározója. Ha pedig az ideológiai beállítottságot is egyre inkább az iskolázottság dönti el, az elitválság hovatovább a pártrendszereket is átalakíthatja.

Donald Trump híveit semmi sem képes kizökkenteni álláspontjukból, pedig kedvencük rovására számos olyan kijelentés, gesztus és tett írható, amely más jelöltet már rég tönkretett volna. A liberális neuropszichológus tudományos magyarázatot keres a jelenségre.

A liberális internacionalista brit publicista szerint ideje szembenézni a ténnyel, hogy a globális kapitalizmusnak vannak vesztesei a fejlett országokban. A neoliberalizmus káros mellékhatásai azonban nem a nemzetállamok megerősítésével, hanem még több nemzetközi együttműködéssel enyhíthetők.

Lesújtó képet festenek a külpolitikáról és a hadvezetésről az iraki és a líbiai katonai beavatkozásról készített hivatalos londoni jelentések. A brit publicista szerint a beavatkozások katasztrofális következményei jó időre elveszik a konzervatívok és a liberálisok kedvét az intervencióktól és a demokráciaterjesztéstől.

A modern társadalmaknak is vannak főpapjai, és az különbözteti meg őket klasszikus elődeiktől, hogy nem természetfeletti forrásokra hivatkoznak, hanem a tudományra. Csakhogy a társadalomtudomány nem szállít végleges és megrendíthetetlen magyarázatokat.

Minél inkább a gépekre hagyatkozunk, annál jobban visszafejlődnek képességeink, és annál kevésbé leszünk képesek korrigálni a gépek hibáit. A közgazdász-író szerint a biztonság erősítéséhez egy kis káosz és rendetlenség szükségeltetik.

A Nobel-emlékdíjas baloldali közgazdászprofesszor szerint Európa válságáért a közös deviza a felelős. A megoldás: az eurózóna radikális átalakítása, amire két változatot is felvázol. Kritikusai fájlalják, hogy egyik út sem járható. Azzal mindazonáltal egyetértenek, hogy az eurózóna jelenlegi formájában nem működőképes.

A konzervatív katonai elemző az amerikai külpolitika totális csődjét ecseteli. A külügyi szaktudós a kudarcok okait keresve úgy látja, hogy Amerika olyan stratégiát követ a világban, amely a hidegháború végén még működött, de ma már hatástalan, sőt, visszaüt.

A brit baloldal vezető lapja körkérdést intéz vezető elemzőkhöz és értelmiségiekhez, feltárandó a baloldal válságának okait. A válaszadók okokat találnak is bőven, ám a kiutat nem nagyon látja egyikük sem.

Amerikában valójában nem a pártok között folyik harc a hatalomért, hanem osztályok között. Az új értelmiségi osztály kiszorította a hatalomból a menedzser-osztályt, és Donald Trump sikere azt jelzi, hogy a mindkét párt elitjét uraló új osztály hatalmának erős korlátai vannak.

A brit közigazgatás egyre kreatívabb módszerekkel igyekszik háttérbe szorítani a bölcsészképzést. A reáltudományokban alkalmazott haszonelvű és piacorientált szemlélet nem képes kimutatni a humántudományok hasznát, de tévedés ezen az alapon haszontalannak minősíteni őket.

Az amerikai közgazdász arra figyelmeztet könyvében, hogy az egyéni haszonra építő ösztönzők gyakran a céllal ellentétes hatást váltanak ki. Ha nem a becsület és a presztízs a mozgatórugó, hanem csak az érdek, akkor az emberek önzőbben viselkednek.

Az amerikai elnökválasztást százötven éve az dönti el, hogy a közvélemény milyennek ítéli meg a kormányzat tevékenységét. A választás voltaképp népszavazás az elnök teljesítményéről. A szerző ennek alapján elsietettnek tartja azt a véleményt, hogy a különc Donald Trump nem lehet elnök.

Az amerikai tudós szerint az Európai Unió válsága a tagállamok birodalmi múltjában gyökerező eltérő civilizációs értékekre vezethető vissza. De akkor mi magyarázza a nemzetállamokkal szembeni bizalmi válságot?

A washingtoni republikánus elit a társadalomban keresi a hibát, amiért pártjának népe a körön kívüli szabálytalan Donald Trumpot jelölte elnöknek. A liberális lap konzervatív publicistája szerint az általános bizalomhiány és félelem nyit utat a megosztó politikusoknak.

Az amerikai írónő hevesen bírálja a haladó politikai korrektséget, amelynek képviselői a szépirodalmat az identitáspolitika és a kulturális imperializmus szemüvegén keresztül olvassák. Kritikusa tajtékzik, és a faji felsőbbrendűség népszerűsítésével vádolja. A liberális multikulturalizmus hívét pedig megdöbbenti, hogy a haladó tábor határőrizetet gyakorol az identitás védelmében.