Az álhírek veszélyesek, ám túlzás attól tartani, hogy aláássák a demokráciát. Sokkal veszélyesebb a szektás szelektív tájékoztatás, a tények egyoldalú bemutatása, annál is inkább, mivel a fő hírforrások sem mentesek tőle. Ez ellen csak önkontrollal és saját elfogultságunk legyőzésével lehet(ne) felvenni a harcot.

Néhány éve kiberguruk és haladó szellemiségű politikusok egyaránt a demokrácia és a szabadság erősítését remélték az internetes közösségi oldalaktól. Mára kiderült, hogy nem feltétlenül a liberálisoknak kedvez az új technológia. A progresszívok most a demokrácia nevében megreguláznák az internetóriásokat.

A kiszivárogtatott Panama-aktákat elemző brit és német baloldali liberális publicisták szinte tajtékoznak, mintha eddig nem hallottunk volna offshore-számlákról. Úgy vélik, a dokumentumok a legsötétebb összeesküvés-elméleteket igazolják, és nincs mit csodálkozni a populista elit- és tőkellenes hangulaton.

A hivatalos Oroszország óvatosan elhatárolódik a bolsevik forradalomtól, de az egész szovjet korszaktól nem. A kormánypárti lapban a neves történész a századik évforduló kapcsán megállapítja, hogy a közvélemény fele ma is híve az 1917-es forradalomnak, de örömmel állapítja meg, hogy ez az arány csökkenőben van.

A fejlett társadalmakban egyre kevesebb férfi jut munkához. Két amerikai libertárius szakértő a férfi munkanélküliséget tartja az amerikai munkaerőpiac és társadalom egyik legsúlyosabb válságjelenségének.

Az amerikai szerző szerint a bevándorlás okozta kulturális sokszínűség ellehetetleníti a jóléti államot és a szélsőjobboldal malmára hajtja a vizet. A multikulturalizmus védelmezői csak részben fogadják el állítását.

A pszichológus szemszögéből semmi meglepő sincs a művészvilágban egyre szaporodó szexuális zaklatási és erőszakbotrányokban. A vezetők és az élenjáró művészek lélektani vonásai eleve hajlamosítják őket arra, hogy visszaéljenek hatalmi pozíciójukkal.

Az amerikai baloldal sztárszerzője szerint az Egyesült Államokban a rasszizmus a legfontosabb társadalomszervező elv. Szintén afroamerikai, liberális recenzense faji fetisizmussal, és a rasszista logika átvételével vádolja.

A baloldali publicista szerint a baloldal tévúton jár, amikor az etnokulturális nacionalizmus újjáéledéseként értelmezi az európai függetlenségi mozgalmakat. Az önrendelkezés iránti növekvő érdeklődés gazdasági okokra vezethető vissza, s a baloldal maga alatt vágja a fát, ha szembeszáll vele.

A nők rendkívüli megbecsülésére méltán büszke Svédországban meredeken nő a nemi erőszakcselekmények száma. A hatóságok nem mondják ki, de kikövetkeztethető, hogy a tömeges afrikai és ázsiai bevándorlás miatt. Az érkezők befogadása és a nők védelme konfliktusba került egymással.

Nemes gondolat, hogy az érzelmeik által elvakított állampolgárokat megpróbáljuk ügyes ösztönzők segítségével a józan racionalitás útjára terelni. De hiába nevezik libertáriusnak, ez a paternalizmus sem jobb a többinél – bírálja az amerikai közpolitika-szakértő a viselkedési közgazdaságtan gyakorlati alkalmazásait.

Ma már ott tart a genetika, hogy akár száz dollárért is elkészíttethetjük DNS-térképünket. Sokan remélik, hogy ezen az úton egyszersmind az etnikai hovatartozás is megállapítható. Társadalomtudósok szerint azonban veszélyes vizekre evezünk, ha a genetikát és etnokulturális identitást összekeverjük.

Minél több okoskészülékkel vesszük körül magunkat, annál kevésbé van esélyünk a gépek megértésére és javítására. Hovatovább hétköznapi eszközeinket sem tudjuk uralni, mert nem vagyunk képesek átlátni az őket irányító szoftverek működését.

Az amerikai bioetika professzor szerint a mesterséges anyaméh megjelenése jelentősen befolyásolhatja a terhességmegszakítással kapcsolatos erkölcsi és jogi vitákat. Az új technológia akár az abortusz jelenlegi jogának szűkítésével is járhat.

A konzervatív és a liberális szerző egyaránt úgy látja, hogy ha a progresszívok szerint már Kolumbusz ünnepét és szobrát is el kell távolítani, akkor Amerikában semmiről sem lehet egyetértés. Márpedig, ha nincsenek közös értékek, akkor mit jelent az, hogy amerikai nemzet?

A tekintélyes politikai gazdaságtan-professzor szerint a közgazdaságtan a súlyos tudományos hübrisz vétkébe esett, amikor dogmatikus valláspótlékká vált, és a természettudományos erejű bizonyosságnak tekintette tételeit.

Piacgazdaság van demokrácia nélkül, de demokrácia nincs piacgazdaság nélkül, márpedig a piacgazdasághoz nemzetállamra van szükség. A globalizmus neves kritikusa szerint a nemzetállamok meghaladását hirdetők a nyugati demokráciát sodorják veszélybe.

Progresszív körökben maradinak és intoleránsnak minősül az a szülő, aki kétli, hogy kamaszkorú leánygyermeke csakugyan férfi, ahogy gondolja. Azelőtt szinte ismeretlen volt az ilyen nemváltás, ma viszont egyre gyakoribb. Az amerikai szerző attól tart, hogy társadalmi okokra visszavezethető járványról van szó.

A tudományos felfedezés többnyire csapatmunka eredménye, a természettudományos Nobel-díjat mégis egyéneknek ítélik oda. Ez nemcsak igazságtalan, de a tudomány megítélésének és a tudósok mentálhigiénés egészségének szempontjából is káros lehet.

A tekintélyes eszmetörténész szerint a liberálisoknak fel kell hagyniuk az identitáspolitika képviseletével, ha választást akarnak nyerni. Kritikusa viszont úgy véli, hogy nincs hova visszatérni: a politika lényegileg identitáspolitika. Az identitáspolitikát nem meghaladni kell – hanem jól csinálni.