Az amerikai filozófus populistának tartja a Trump-jelenséget, abban az értelemben, hogy az új amerikai elnök személyes kultuszával mozgósított hátrányos helyzetű rétegeket. De ezek javakorabeli emberek, nem forgatják fel a világot. Bezzeg a fiatalok, ha valaki majd őket lázítja fel.

A liberális író szembeszáll a progresszív mozgalmakban terjedő nézettel, hogy mindenki maradjon a saját kultúrájánál. A rasszizmushoz hasonlítja és a marginalizált csoportokhoz tartozók szempontjából is károsnak tartja a kultúra kisajátítására irányuló törekvést.

Két konzervatív amerikai kutató reménytelen vállalkozásnak tartja az Európai Egyesült Államok eszméjét, márpedig az Európai Unió elvben ma is erre törekszik. Valójában az ellenkező irányú folyamat indult meg, habár az illetékesek nem merik bevallani.

A kiokosított dolgoknak hála, sosem fogy ki a hűtőből a macskaeledel. A kényelemért cserébe átadjuk adatainkat nagyvállalatoknak, és lemondunk a mindennapjaink fölötti kontrollról – véli a filozofikus hajlamú internetguru.

Miközben a brit jobb- és baloldal gazdasági elképzelései egyre jobban hasonlítanak egymásra, a társadalomban minden korábbinál erősebb a szembenállás. A brit publicista szerint ez a posztindusztriális átalakulás következménye.

Két amerikai elemző szembeszáll a bevett nézettel, miszerint a választók nagyobb bevonása a politikába erősítené a demokráciát. Épp ellenkezőleg: a nép közvetlen részvétele a hatalom gyakorlásában silány demokráciát eredményez.

Július végén Párizsban fesztivált rendeznek az afrofeministák. A főváros szocialista főpolgármestere kezdetben be akarta tiltani a kirekesztő rendezvényt, de aztán belenyugodott, hogy nem tehet ellene semmit. A baloldalon élesen ellentétes nézetek csapnak össze az ügyben.

A későn demokratizálódó, feltörekvő gazdaságokra jellemző populista nacionalizmusok a fejlett gazdaságokban is egyre erősebbek. Az amerikai politológus mégis úgy véli, hogy a liberális demokráciának hosszú távon nincs fenntartható alternatívája.

A tekintélyes konzervatív francia filozófus szerint tévesnek bizonyult az az elképzelés, hogy az emberiség egyetlen nagy közösségben egyesülhet, vissza kell tehát térni a nemzetállamok eszméjéhez, mielőtt még nagyobb lesz a baj.

A tényeken túli nyilvánosság egyáltalán nem új keletű jelenség. Sőt, sokkal inkább következménye, mintsem oka a politikai közbeszéd leromlásának és a demokratikus intézmények válságának. Éppen ezért olyan nehéz tenni ellene.

 Az amerikai filozófus veszedelmesnek tartja, hogy a nyugati társadalmakban hovatovább illetlen érzés a hazaszeretet. A szerző inverz nacionalizmusnak nevezi a jelenséget, és azt írja róla, hogy utat nyit a terrorizmusnak, és akadályozza a más kultúrákból érkezők integrálását.

Sokan gondolták, hogy a közösségi gazdaság rugalmasabb és szabadabb munkavégzést tesz lehetővé, mint a hagyományos, teljes állású foglalkoztatás. Ez részben így is lett, csakhogy a közösségi kényszervállalkozók a munkavállalókat megillető javak zömétől is elesnek.

Régen a diktatúrák társutasainak is sokkal könnyebb volt – írja a tekintélyes angol filozófus. Bár lenne jelentkező ma is, a modern világban nagyon nehéz az elnyomó rezsimek mellé társutasul szegődni vágyó értelmiség dolga.

A veterán brit szocialista szociológus rezignáltan állapítja meg, hogy bár a nyugati rendszerek válságban vannak és az európai polgárok többsége elégedetlen velük, azért a rendszertagadó pártok, ha megerősödnek is, a választásokon alulmaradnak. Győz a bizonytalantól való félelem.

Az amerikai baloldal súlyos dilemmával néz szembe. Liberális publicisták attól tartanak, hogy a demokrácia védelmében olyan eszközökhöz nyúlhat, amelyek tovább erodálják a demokratikus intézményrendszert.

A számítógépek millióit megtámadó zsarolóvírus okozta károk rendszerszintű hiányosságokra hívják fel a figyelmet. Az amerikai informatikus szerint az államnak keményebben kellene fellépnie a szoftveróriásokkal szemben, amelyek maguk is zsarolják a felhasználókat.

Az idősebb Bush-kormány gazdasági főtanácsadója új könyvében arról értekezik, hogy a globalizáció új, a korábbinál drasztikusabb következményekkel járó korszakába léptünk. A fejlett országok kétkezi munkásai egyre nehezebb helyzetbe kerülnek.

Tizenöt filozófus afféle kiáltványban óv attól, hogy az egyenlőség nevében felrúgjunk minden hierarchiát. Mint annyi minden, a tekintély is olyan jószág, amely megfelelő mértékben nélkülözhetetlen, de ha túlzásba visszük, káros.

Húsz éve, az internet hajnalán a haladó techno-optimisták még ellenezték az állami beavatkozást, mondván, hogy az internet szabályozása gyengíti a demokráciát. Ma már másképp látják: egyre inkább technokrata internetóriásokra és algoritmusokra bíznák a politikát.

Az önkritikus baloldali mozgalmár-szociológus szerint azért buknak el a baloldali szerveződések, mert az ideológiai purizmus nevében lemondanak a széles társadalmi bázis kiépítéséről. Az áttöréshez több kell, javasolja az Alinsky-stratégiát újragondoló szerző.