A közösségelvű szociológus szerint a jóléti társadalom válságának leküzdéséhez kulturális forradalom szükséges: az individualista értékek és a fogyasztói társadalom meghaladása, spirituális megújulás és törzsi szolidaritás.

Szocsitól Vlagyivosztokig nagy ünnepségeket tartottak abból az alkalomból, hogy a Krím három éve „visszatért” Oroszország kebelébe. A Nyugat a félsziget jogsértő bekebelezésének évfordulójára emlékezik. A moszkvai politikus és elemző szerint a nézeteltérés hátterében a nemzetközi jog fellazulása áll.

A német kormány példátlan szigorral próbál gátat szabni az internetes gyűlölködésnek és az álhírek terjedésének. Bírálói szerint a szándék nemes, csakhogy a drákói szigor új fejezetet nyitna a szólásszabadság korlátozásában.

Az amerikai elemző a képviseleti demokrácia működéséhez elengedhetetlennek tartja az elittel szembeni bizalmatlanságot. De úgy véli, átestünk a ló másik oldalára: a teljes bizalomhiányban nem lehetséges a demokratikus kormányzás.

Amerikában baloldali zsidó körök az antiszemitizmus szinte példátlan terjedését vizionálják, és mindezt Trump elnök számlájára írják. A Washington Post vendégszerzője alaptalannak minősíti a látleletet, és furcsállja, hogy az antiszemitizmus miatt aggódók a növekvő arab bevándorlástól nem tartanak.

Scott Fitzgerald állítólag azt mondta Ernest Hemigwaynek, hogy „a gazdagok mások, mint mi”, amire Hemingway így felelt: „igen, több pénzük van”. Egyre több kutatás sugallja, hogy Fitzgeraldnak volt igaza. A vagyon megváltoztatja az embert.

A német iszlámtudós szerint nincs sok értelme az iszlám vallás és az erőszak viszonyát általánosságban vizsgálni. Inkább azt kell megérteni, miért olyan vonzó a nyugaton szocializálódott bevándorló fiatalok számára a szalafita eszmékkel vegyített politikai radikalizmus.

Az amerikai liberális publicista szerint a segélyezés nem helyettesítheti a munkát: a munka ugyanis az önbecsülés forrása. De nem volt ez mindig így, és lehet, hogy a robotok elterjedésével visszatérünk a 19. század előtti társadalmi normákhoz.

A vallástól elforduló embereknek is van igényük a spiritualitásra. Sokszor tudománytalan balhitekben, vagy zárt csoportokhoz való tartozásban találják meg a vallás pótlékát. A zárt csoportkultúra pedig árt a közéletnek és a tudománynak.

Az oxfordi jogászprofesszor szerint nem igaz, hogy a határok létezése ellentétes a liberális elvekkel. A menekülteken az adott társadalom teherbíró képességének arányában segíteni kell. De a gazdasági bevándorlók befogadása nem erkölcsi kötelességünk.

A közhatalomnak csak korlátozott lehetősége van a gazdasági növekedés meggyorsítására, következésképp a jólét növelésére is. A nyugati világ lakói mégis ezt várják a kormányoktól, és a politikusok nem is fukarkodnak az ilyen ígéretekkel.

A milliárdos profitot termelő közösségi oldal alapítója a közösségek fontosságáról prédikál. Ahelyett, hogy egy kis pénzzel támogatná az egyebek között a saját vállalkozása által meggyengített regionális sajtó fennmaradását.

Manapság jobb- és baloldal egyaránt az egyenlőtlenség csökkentését tartja a legfontosabb társadalmi feladatnak. Az amerikai történész szerint azonban a történelem arra tanít, hogy az egyenlőség erősödése csak súlyos kataklizmák árán valósítható meg, ráadásul mindig általános elszegényedéssel jár együtt.

Az Egyesült Államok új külpolitikája még csak alakulóban van, és nemhogy a javaslatok, de a diagnózisok is igencsak eltérőek. Az egyik vélemény szerint Amerika engedékeny magatartása annyira felbátorította vetélytársait, hogy immár küszöbön áll a harmadik világháború. A másik szerint viszont az Egyesült Államok túl sokat akart markolni, ezért fogott keveset.

Az undor és az erkölcstelenség érzetének összekapcsolódása egykor az emberi civilizáció kialakulásának feltétele volt. Csakhogy mára civilizációnk rengeteget változott: ami egykor összekötötte az embereket, ma már sokszor szembeállítja őket egymással.

A neves oxfordi közgazdász szerint a kapitalista jóléti állam megmenthető. Azt javasolja a baloldalnak, hogy vegyen át bizonyos dolgokat, amelyeket ma jobboldalinak bélyegez. Az innovációt nem béklyózó adóztatást ajánl, és a nemzeti szolidaritás erősítését javasolja.

Mindig is tudtuk, hogy a szerelem öl, butít és nyomorba dönt. Most már tudományos bizonyítékaink is vannak rá, hogy a szerelem úgy hat az agyra, mint a kábítószer, a szerelmi bánat pedig elvonási tüneteket okoz.

1956-ban, a szuezi válság idején Amerika szembefordult nyugati szövetségeseivel, és pórul járt. Mi ebből a tanulság a mai közel-keleti politikára nézve? Az-e a külpolitika legfőbb alapelve, hogy a szövetségesek mellett ki kell állni, az ellenlábassal viszont keményen kell bánni?

Nem is gondolnánk, milyen hasznos lehet a trágárság: segít a fizikai fájdalom elviselésében, kitűnően alkalmas az élet értelmetlenségének kifejezésére, közösségépítésre és erőszakkezelésre. Arról nem is szólva, hogy sokat elárul a vulgáris nyelv az adott társdalomról.

Sokan gondolják, hogy az államok politikai elkülönülése korlátozza a tudomány és a technika fejlődését. Az amerikai gazdaságtörténész kimutatja, hogy a kora újkor Európájában a birodalmak felbomlása és a politikai széttagoltság tette lehetővé az ipari forradalmat. Persze a tudósok szabadsága is kellett hozzá.