Száz napja indult az angol nyelvű német metazin. A Frankfurter Allgemeine egy nap türelmi időt sem adott neki. Most arról írnak, hogy lám, nem sikerült megváltani a német sajtót.

A kancellárnak többsége van. Politikai megfontolásból mégis előrehozott választásokat akar. Lehetővé teszik ezt a Weimari Köztársaság tragikus tapasztalatai alapján kialakított szabályok?

Az új miniszterelnök száz napot adott magának, hogy mozgósítsa a franciákat. Az ellenfél az angolszász liberalizmus. Napóleonnak is száz napja volt Waterlooig.

Infrastrukturális beruházásokkal vagy a fajok kipusztulásának megakadályozásával kell küzdeni a szegénység ellen? Az ENSZ szakértői vitatkoznak.

Tizenöt percre mindenki híres lehet - mondta Andy Warhol. Ma már ott tartunk, hogy mindenki Hitler lehet 15 percre.

Miközben folynak a viták az Európát Ázsiától elválasztó földrajzi, politikai és kulturális határokról, kontinensünkön egyre nagyobb iszlám övezetek alakulnak ki. Európa lassanként Eurábiává válik.

A jómódú kisebbség esztétikai élvezeteit a kispénzű többség pénzéből támogatják. Miért kell közpénzt költeni operaelőadásokra? Netán a többség szórakozását is támogatni kellene? Vagy semmit sem?

Szaúd-Arábiában tilos a nőknek autót vezetni. Egy politikus odaengedné őket a kormányhoz. A merész javaslat felzúdulást váltott ki. Kuvaitban viszont hamarosan akár kormányra kerülhetnek a nők.

A hatvanas években lázadtak. Aztán megbékéltek. A vörös-zöld koalícióval hatalomra kerültek. Most arra készülnek, hogy átadják helyüket. A volt neomarxisták a mai neokonzervatívoknak.

A venezuelai elnök hetente több órás talkshow-ban válaszol a betelefonálók kérdéseire. Hívei a demokrácia diadalának tekintik, hogy az emberek közvetlenül az elnökhöz fordulhatnak.

A brit választásokon megerősödött a harmadik párt. De a liberálisok nem ülnek a babérjakon. Azon törik a fejüket, hogyan vehetnék át a két nagy párt valamelyikének a helyét.

A kancellár előrehozott választásokat akar kikényszeríteni. Nem tudni, ki nyer. De még nagyobb kérdések vetődnek föl. Újrakezdés? Vége az érzelmi politizálásnak? Jön a generációk harca?

Churchill, Napóleon, Martin Luther King karizmatikus politikusok voltak. De mit jelent az, hogy valakinek karizmája van? Egy brit tudós a végére járt a dolognak.

Új kultusz bontogatja szárnyát a kommunizmus bukása óta Mongóliában, Dzsingisz kán kultusza. A mongolok keresik a posztkommunista piacgazdasághoz illő nemzeti azonosságot.

Antiszociális magatartás miatt korlátozzák a szabadságot. Miniszterek prédikálnak a tisztelettudó viselkedésről. Üldözik a csuklyás melegítőt. Szingapúrban? Nem, Angliában.

Egy gazdag kínainak elege lett a cenzúrázott sajtóból. Oknyomozó riporternek csapott föl, hogy leleplezze a korrupt hivatalnokokat. De egy blogger nem csinál demokráciát. Főleg akkor nem, ha párttag.

A háborúban hallgatnak a múzsák, mondják. Egy neves esztéta szerint ez nem igaz. Angliában a legnagyobb művek épp a II. világháború alatt születtek vagy arról szólnak.

Szlovákiában egykulcsos adórendszert vezettek be. Azt remélik, hogy így több külföldi tőke áramlik az országba, nő a versenyképesség és csökken a munkanélküliség. Eddig csak az egyik várakozás igazolódott.

A nem győzelmét jósolják a francia népszavazáson. Pedig az értelmiség mindent megtett az igen érdekében. Művészek, tudósok, filozófusok könyörögtek a franciáknak, hogy térjenek jobb belátásra.

A szocik túl liberálisnak tartják az új EU Alkotmányt. Chirac a referendum kudarcát tekintené a liberalizmus győzelmének. A Libération szerint mindenki fél a szabad piactól, nincsenek francia liberálisok.