Ritkaságszámba menő civilizáció-váltás korát éljük. Az új nemzedék másképp él, másképp gondolkodik, és elődei nem képesek megérteni a változást. Ez részben a filozófusok mulasztása, akik igazi hivatásuk helyett túl sokat foglalkoznak politikával.

Az oktatás egyre inkább teljesítményközpontúvá válik. A verseny már az alsó tagozatban elkezdődik, így a gyerekeknek kevés idejük marad játszani. Ez azonban veszélyezteti a kognitív képességek fejlődését.

A közel-keleti forradalmak váratlanul érték a világ politikusait és elemzőit. Többségük még utólag is az elmaradottsággal magyarázza a felkeléseket – tévesen. Valójában egy régi tétel igazolódott be: a társadalmi fejlődést előbb-utóbb demokratizáció követi.

A politikai beállítottságot a józan átgondolás, az érdekek, az erkölcsi megfontolások és a szocializáció alapján szokás magyarázni. Újabban azonban egyre több kutató jut arra a meghökkentő következtetésre, hogy pártállásunkat a biológia illetve a genetika határozza meg.

A számítástechnika fejlődése már nemcsak a kétkezi munkásoknak, hanem az értelmiségnek is okot adhat az aggodalomra. Lehet, hogy a mesterséges intelligencia elterjedésével az ügyvédek is a szegkovácsok sorsára jutnak?

Társas lények vagyunk, de ami sok, az sok. Mindenki igyekezzék rendszeresen kihasítani magának egy kis magányt. Jót tesz a kreativitásnak és a társas kapcsolatoknak.

A tavaly megválasztott konzervatív kormány megszorításai miatt kialakult az a közönség, amely erős szavazótábort állíthatna egy még nem létező szélsőjobboldali párt mögé. A volt munkáspárti külügyminiszter sürgős cselekvésre buzdítja a nagy pártokat.

Amerikában ötven éve úgy tűnt, hogy a törvényi szabályozás megteremti a kiegyensúlyozott tájékoztatást. De a rádiók és a televíziók egyre inkább értéktelen termékek sugárzásában versengnek egymással. A szabályozás veteránja erősebb közszolgálatiságot sürget.

Amerikában ötven éve úgy tűnt, hogy a törvényi szabályozás megteremti a kiegyensúlyozott tájékoztatást. De a rádiók és a televíziók egyre inkább értéktelen termékek sugárzásában versengnek egymással. A szabályozás veteránja erősebb közszolgálatiságot sürget.

A legújabb kutatások szerint a Szovjetunió nem a világuralom megszerzése érdekében vívott hidegháborút az Egyesült Államokkal, csupán európai pozícióit akarta megőrizni.

A baloldal és a jobboldal konfliktusának fontos dimenziója a kulturális elit elleni lázadás. A kulturális elit a mai amerikai társadalom arisztokráciája, és ki is váltja az arisztokráciának kijáró ellenszenvet.

Egy spanyol orvost műhibával vádolnak. A sajtó beszámol az esetről. Az orvos megnyeri a pert, és tisztázza magát a vádak alól. A Google azonban továbbra is listázza az alaptalan vádakat tartalmazó újságcikket. Ezért most az orvos jogorvoslatot kér.

Az orosz kormány liberális bírálói csodálattal adóznak az észak-afrikai változásoknak. A kormánypárti elemző szerint azonban szokás szerint tévúton járnak, már csak azért is, mert a legújabb fejlemények nyomán az oroszországi politika megmerevedése várható.

Norvégiában magasak az adók, mindez azonban nem lohasztja a vállalkozókedvet. Az amerikai menedzserek magazinja a szocializmus földjén készített beszámolójában döbbenten ismeri el, hogy a jóléti állam és a magas újraelosztás élénkíti a piacot.

A fiatal generációk szabadosságát többnyire az erkölcsök lazulásával szokás magyarázni. Két fiatal amerikai szociológus szerint azonban a női egyenjogúság és a piac kemény törvényei is szerepet játszanak benne.

Belgium bebizonyította, hogy az élet akkor sem áll meg, ha nincs kormány. Sőt, az ügyvezető államirányítás bizonyos értelemben még felelősebben is működik, mint az állandó kormány.

Francis Fukuyama két évtizeddel ezelőtt a liberális demokrácia végső győzelmét ünnepelte. Most elismeréssel ír a kínai kommunista rendszer hatékonyságáról. Más elemzők nagyon is sérülékenynek látják a kínai modellt.

Bár az elmúlt hetek közel-keleti forradalmainak sikerében fontos szerepet játszott az internet, elhamarkodott dolog lenne azt hinni, hogy a világháló elterjedése nyomán megállíthatatlan a demokrácia előretörése.

Amerikában a választásokon induló jelöltek támogatói egy éve korlátlanul költhetnek rádió- és tévéműsorokra kampányidőszakban. A kampányköltségek ugrásszerűen megnőttek, főleg a jobboldalon. Külföldi támogatók előtt továbbra is zárva a kapu. Egyelőre.

Nem igaz, hogy a globális elit ténykedése minden tekintetben fokozza az egyenlőtlenségeket. A kozmopolita szupergazdagok szemlélete lokális szinten valóban az egyenlőtlenség növekedéséhez vezet, globális tekintetben azonban éppen ellenkezőleg.