A moszkvai politológus elismeri, hogy Oroszország kíméletlenül lépett fel a Krím-félsziget ügyében, de azt állítja, nem birodalmi törekvések vezették, hanem a káoszt akarta megakadályozni határai mentén. A nyugati válaszcsapásokat azonban higgadtan kell fogadnia, nehogy többet ártson magának, mint az ellenfélnek. Kollégája viszont arról elmélkedik, visszatér-e Oroszországhoz Kelet- és Dél-Ukrajna is.

Amerikai biológusok azzal magyarázzák a társadalmak közötti strukturális és politikai különbségeket, hogy e közösségek más-más intenzitású fertőző betegségeknek voltak/vannak kitéve, és ezért nem egyforma intenzitással kényszerültek védekezésre. Ahol nagyobb a veszély, ott a közösségé a primátus, ahol pedig kisebb, ott az egyéné. Szerintük a betegségek leküzdése útján a tekintélyelvű társadalmakat is liberalizálni lehet.

Moszkva április elején törvényt fogadott el, amely az Ukrajnában élő oroszok számára lehetővé teszi az orosz állampolgárság felvételét oroszországi lakóhely nélkül. Ahogyan Dél-Oszétia esetében, Moszkva célja most is a területi revízió előkészítése lehet.

A sikeres francia közgazdász felfedezni véli „a kapitalizmus alapvető ellentmondását”, nevezetesen, hogy a tőkés társadalomban munkáló erők növelik a jövedelemkülönbségeket, ha csak politikai beavatkozás ezt meg nem akadályozza. Az amerikai recenzens az adatgyűjtést értékesnek tartja, az elemzést hiányosnak, a szerző adóemelési javaslatait viszont megfontolandónak, habár pillanatnyilag irreálisnak.

Franciaországban a szocialista Hollande elnök a legjobboldalibb baloldalit nevezte ki kormányfőnek, miután pártját keserves vereség érte a helyhatósági választásokon. A legtöbbet a konzervatívok arattak, de a némileg megszelídült szélsőjobboldal előretörése példátlan a háború utáni Franciaország történetében. Az elnök baloldali bírálói szerint a jobboldalnak tett engedmények csak tovább súlyosbítják a baloldal válságát.

A tekintélyes egykori kremlinológus szerint a karizmatikus vezér romlásba viszi országát, de legalábbis pártját. Tony Blair volt brit miniszterelnök példájával int az egyszemélyi vezetés ellen. Konzervatív kritikusa megvédi a volt baloldali kormányfőt és kiáll a karizma mellett.

A moszkvai Izvesztyija egyik elemzője azt tanácsolja a kormánynak, hogy háborús bűnökért ültesse Amerikát a vádlottak padjára, s ezáltal hárítsa el a Krím annektálása miatti támadásokat, és kapjon szabad kezet a volt szovjet területek gazdasági integrációjához. A másik szakértő háromoldalú, amerikai–európai–orosz megállapodást javasol Ukrajnáról, mielőtt Oroszország rákényszerülne az oroszok lakta kelet-ukrajnai területek megszállására, s ezzel súlyos nemzetközi válságot hozna létre.

A dán lakosság a második világháborús német megszállás idején egy emberként mentette zsidó honfitársait. Az akció sikerének azonban számos erkölcsi szempontból ellentmondásos előfeltétele volt, egyebek között az országhatár korábbi lezárása a menekültáradat elől és a náci Németországgal való együttműködés. De legalább ilyen fontos volt a mérsékelt jobb- és baloldali pártoknak a szélsőségekkel szembeni konszenzusa is.

Új internetes programok segítségével elképesztő mennyiségű adat gyűjthető össze. Az optimisták szerint az információ elemzése új távlatokat nyithat a tudomány számára. A szkeptikusok azonban óvatosságra intenek: a hatalmas minták sem szavatolják, hogy végül pontos lesz az elemzés és megbízható az előrejelzés.

A munkásság helyett a világszerte erősödő és egységesülő középosztály szabhat gátat a társadalmi különbségek további mélyülésének és a plutokrácia hatalmának. A mindenkori hatalmi elit elszámoltathatóságát követelő középosztályi aktivizmus egyszerre forradalmasíthatja a politikai és a gazdasági rendszerek működését, s ezzel megmentheti a kapitalizmus vívmányait a túlzottan pénzsóvár kapitalistáktól.

Az ukrán kormányellenes felkelés azért lehetett sikeres, mert a tüntetők nem voltak hajlandók a megalkuvásra. Ugyanaz az indulat azonban, mely nélkülözhetetlen volt a régi rend elsöpréséhez, fékezheti az új, demokratikusabb rend kialakítását. A stabil intézményrendszer felállítása kompromisszumkészséget és türelmet igényel.

A jeruzsálemi történészprofeszor megcáfolja egy neves kutató cikkét, amely genetikai adatokkal támasztotta alá az askenázi zsidók kazár eredetéről szóló elméletet. A szerző egyenesen felületességgel vádolja a cikk szakmai lektorait és kiadóját, mivel a maga fajta amatőr is könnyedén ki tudja mutatni a genetikus gondolatmenetének gyöngéit.

Ha Amerika meg akarja őrizni vezető szerepét, sőt, akár csak belső demokráciáját, felül kell vizsgálnia a washingtoni konszenzusnak nevezett liberális modellt. Fukuyama szerint a szinte korlátlan gazdasági liberalizmus és a vele járó növekvő társadalmi egyenlőtlenségek már-már a demokráciát fenyegetik.

Lehet, hogy a történelmet a győztesek írják, ám a történelmi emlékezet még őket is próbára teszi. Ők sem nagyon tudnak ugyanis egyezségre jutni az egységes történelmi narratíváról. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az első világháború centenáriuma kapcsán a brit történelmi felelősségről kialakult aktuálpolitikai viták.

Ukrajna határövezet Oroszország és a Nyugat között, és mint ilyen, évszázados huzakodás zajlik a birtoklásáért. Az utóbbi időben egyre intenzívebbé váló kötélhúzás kimenetele kétséges. Már az sem biztos, hogy a Nyugat képes-e egységesen és erőteljesen fellépni. Van, aki szerint erre nincs is szükség.

Az amerikai történészprofesszor a zsidóellenes nyelvhasználat eszmetörténetének feltárására tesz kísérletet. Azt állítja, hogy kontinuitás jellemzi az ókortól a középkoron át a huszadik századig ívelő előítéletes zsidó-metaforát. Bár a zsidó-metafora alkalmazása nem mindig járt együtt antiszemitizmussal, elterjedése nagyban megkönnyítette az antiszemiták dolgát.

A sok évszázados közös történelemről inkább Oroszországban szokás azt képzelni, hogy összeköt. Ukrajnában a nemzetépítés közben az elválasztó tényeket helyezik előtérbe. A fegyveres konfliktussal fenyegető viszály nem pusztán érdekek és területek körül zajlik, hanem a történelmi emlékezet körül is.

A világ melléfogások útján halad előre. A veterán fizikus a nagy elődök hibás elméleteiről szóló könyvből vigaszt merít a maga tévedésére is, és megállapítja, hogy tévedések nélkül nincs haladás. Mellékesen megjegyzi, hogy a politikai vezetőket már nehezebb felmenteni felelősségük alól, ha nagyon melléfognak, mert az ő balfogásaik végzetes következményekkel járhatnak.

Az olasz válság egyik fő oka az államgépezet mozdíthatatlansága. A politológus professzor szerint a tisztviselői kar nem képes ellátni a feladatát. A különféle személyi és politikai függések rendszere végül is a magánérdekeket juttatja érvényre az államérdek rovására.

A baloldali magazin publicistája szerint a világháborúk évfordulója kitűnő alkalom a német történelmi felelősséggel kapcsolatos viták újranyitására. Az új német nemzeti identitás érdekében le kell számolni azzal a mítosszal, miszerint kizárólag a németeket terheli a felelősség az első és a második világháború kirobbantásáért. Úgy véli, hogy a holokauszt egyediségével kapcsolatos nézetek is felülvizsgálatra szorulnak. Kritikusai állítják, mindez történelemhamisítás, amely ráadásul a szélsőjobboldalt erősíti.