Az egyetemi oktatók és tudósok egyre inkább kiszorulnak a közéleti vitákból. Az amerikai publicista szerint ezért részben a tudományos szakbarbárság és szakzsargon a felelős. Az értelmiség bezárkózása több szempontból is káros. A köz nem hasznosíthatja a tudományos felismeréseket, ráadásul az értelmiség-ellenesség is erősödhet.

A munkáspárti agytröszt igazgatója az együtt érző konzervativizmust és a hagyományos kulturális értékeket felkaroló baloldali eszméket ötvözve posztliberális kiáltványt fogalmaz. A szociáldemokrácia megmentése, a jóléti állam megerősítése érdekében a globalizáció megfékezését, a nemzeti értékek, a nemzeti gazdaság megerősítését, illetve a kollektív célok előtérbe helyezését javasolja.

Az ukrán oligarchák csak abban jeleskednek, hogy miképp képesek lefölözni a külkereskedelem hasznát, miközben az ország mit sem fejlődik. A moszkvai szemleíró szerint ez áll a válság hátterében, és addig nem is lesz változás, amíg valaki kívülről meg nem adja azt a segítséget, amely a gazdasági átalakuláshoz szükséges.

Az ismert amerikai történész szerint az „eurázsiai ideológiát” követő orosz propagandagépezet igyekszik fasisztának beállítva hitelteleníteni az európai integrációt és demokráciát követelő békés tüntetőket. Kritikusa viszont őt vádolja az amerikai propaganda kiszolgálásával.

A világhírű író és a nagytekintélyű publicista egyetért abban, hogy az új generációk rémisztően tájékozatlanok a múlt dolgaiban. Umberto Eco szerint ezen az internet okos használatával lehetne javítani, Eugenio Scalfari viszont úgy véli, hogy éppen az internet miatt köszöntött be a tudatlanság új korszaka.

A brit gyarmati hatóságok kenyai kegyetlenségeivel kapcsolatos jóvátételi per során fény derült a brit külügyminisztérium titkos archívumának tartalmára, amelynek segítségével feltárhatók lennének a Brit Birodalom idején elkövetett embertelenségek. Az oxfordi történész a múlttal való mielőbbi szembenézést és a történelmi felelősség vállalását követeli.

A zöld europarlamenti képviselő és hajdani diákvezér szerint van európai identitás, tehát lehetséges a demokratikus európai kormányzás. A konzervatív filozófus viszont úgy véli, hogy az európai identitás csak erkölcsi és kulturális értelemben létezik, ezért demokrácia csak nemzetállami szinten lehetséges. A két fél a bevándorlás ügyében sem ért egyet.

A mai bal-jobb ellentét a francia forradalom idejére vezethető vissza, és egy tíz nemzedéknyi idővel ezelőtt lezajlott híres vita segít tisztán látnunk abban, hogy miről is szólnak a mai heves politikai küzdelmek. A konzervatív szerző egyúttal azt a tanulságot is levonja, hogy a sokat kárhoztatott pártpolitikai megosztottság a demokrácia hasznos velejárója.

A társadalom elöregedése nem feltétlenül jár gazdasági és társadalmi összeomlással, állítják a Japán példájára hivatkozó demográfusok. Az idősek számának növekedése jó előre jelezhető folyamat, és fel lehet rá készülni. Intézményi, de főleg kulturális értelemben.

A jegybankelnöki tisztség a világ legjobb állása. A blöffölés, sőt akár a hazugság munkaköri kötelesség. A monetáris célok eltévesztése esetén pedig úgyis a kormányon verik el a port a választók.

Száz évvel a Nagy Háború kitörése után nagy divatja van a párhuzamoknak. A cambridge-i történészprofesszor 1914 és 2014 között több különbséget lát, mint hasonlóságot, de azzal egyetért, hogy az I. világháborúból tanulni kell. A fő tanulságot pedig abban látja, hogy a nagy háború helyi konfliktusból nőtt ki, vagyis a látszólag csupán lokális tűzfészkek ügyét érdemes komolyan venni.

Az elmúlt években az Egyesült Államokban és Európában is megerősödtek az idegenellenes és nacionalista jobboldali pártok. Népszerűségüket azonban olyan szlogeneknek és ígéreteknek köszönhetik, amelyek kormányon aligha képviselhetők. A demagógia ráadásul elriasztja a mérsékelt választókat. A radikalizmus legföljebb addig lehet hiteles, amíg nincs kormányközelben.

Az elmúlt hetek drámai eseményei ellenére Ukrajna geopolitikai státusában nem várható jelentős változás. Legalább is így látja a neves amerikai stratégiai elemző. Szerinte Németország és az Egyesült Államok, bármennyire nem semlegesen tekintenek is a kijevi eseményekre, tartózkodni fognak attól, hogy nagyobb kárt okozzanak Oroszországhoz fűződő kapcsolataiknak.

A választók többsége keveset tud a politikáról, és azt is rosszul. A tájékozottabb polgárok jelentős része pedig elkötelezett és szektás politikai nézeteket vall, és a tények nem befolyásolják pártpreferenciáját és ideológiáját. Az amerikai politológus decentralizációval harcolna a politikai tudatlanság ellen.

Marx 1844-ben jelentette meg A zsidókérdésről című írását, amely elterjedt vélemény szerint a köztudomásúlag zsidó származású szerző antiszemitizmusát bizonyítja. A kérdés talán legismertebb szakértője szerint az evangélikus vallásban nevelkedett Marx nyilvánvalóan nem dolgozta fel teljesen származását, de a híres ifjúkori cikk nem antiszemita tartalmú.

Az ismert filozófus rácsodálkozik, hogy a milliók életét követelő terror ellenére még ma is állnak Sztálin-szobrok – Amerikában is. Moszkva pedig azt tervezi, hogy újabb emlékművet állít az egykori kommunista vezérnek. A történelem azért elnézőbb a háborúban győztes diktátorokkal, és hazájuk azért fordul feléjük nosztalgiával, mert a jó oldalon álltak. A győztesekén.

Egy évi válságkezelő szakértői kormányzás után nagykoalíciós kormány vezeti Olaszországot, ami elvben esélyt adna a nagy átalakításokra is. A kormány ugyanis szinte leválthatatlan, hiszen egyik oldal sem akar új választásokat, mert akkor csak újabb patthelyzet keletkezne. Mégis csak toldozzák-foldozzák a költségvetést. A miniszterelnököt adó (posztkommunista) Demokrata Párt új vezetője megunta az egyhelyben topogást, de a vele különben rokonszenvező liberális kommentátorok keveslik, amit követel.

A domináns nyugati felfogás képviselői elvárják a kelet-európaiaktól, hogy a holokausztot tekintsék a második világháború lényegi történésének, és a németek példájára vallják meg önnön felelősségüket. Kelet-Európában sokan úgy látják, hogy egyenlő mércével kell mérni a náci Németország és a sztálini Szovjetunió bűneit. A neves brit–amerikai történész mindkét álláspontot hibásnak látja, de a nyugatit egy leheletnyivel hibásabbnak.

Az euróövezetben újabb válság érlelődik, legalábbis a brit konzervatív szakíró szerint. Az elmúlt évek megszorításainak ellenére az államadósság aránya tovább nőtt, a gazdaságösztönző eszközök kimerültek, de anélkül, hogy jelentős növekedést indítottak volna el, ezért egy újabb megingás már védtelenül találná a közös pénzzel gazdálkodó országokat.

Egy friss európai kutatás szerint az európai muszlimok körében jóval erősebb a vallási fundamentalizmus, mint korábban hittük. De a muszlim fundamentalizmus népszerűsége csak addig meglepő, amíg nem vetjük össze például az amerikai keresztény fundamentalizmussal. Az amerikai evangéliumi keresztények ugyanis legalább olyan fundamentalisták, mint az európai muszlimok, habár e hasonlóság nem jár azonos társadalmi következményekkel.