Az elmúlt negyedszázadban megrendültek azok a demográfiai és gazdasági alapok, amelyek a nyugati demokráciák stabilitását szavatolták. Ezért sikeres az elitellenes populizmus, és ezért nem lehet egykönnyen legyőzni. Az elitnek meg kell változnia.

A fejlett internetes keresőmotorok pillanatok alatt szállítják a kért információt, csakhogy agyunk tartósabban rögzíti azt, amit fáradság árán szerzünk meg. Ha viszont kevesebbet tudunk, akkor kevésbé tudunk kérdezni, márpedig az emberiség dolgait a kérdezés képessége viszi előre.

A fanatikus és kegyetlen iszlamista harcosokra csak egyvalami hatna: ha ártatlan rokonaikon bosszulnánk meg tetteiket. Ez a közel-keleti hagyomány, és ennek révén tartották fenn a rendet a térségben évszázadokon át. Amerika erre szerencsére nem képes. Akkor viszont nem is győzhet.

A Demokrata Párt az elmúlt évtizedben megfeledkezett a fehér munkásokról. Márpedig nélkülük aligha lehet választást nyerni – figyelmeztetnek baloldali stratégák. A fehér munkások megnyeréséhez szakítani kell az identitáspolitikával és vissza kell térni a hagyományos osztályalapú érveléshez.

Kutatások szerint a párthovatartozás egyre inkább meghatározza az amerikaiak hétköznapjait. A politikai előítéletesség befolyásolja a magánélettel és a munkavállalással kapcsolatos döntéseket is, de a tekintélyes jogászprofesszor szerint némi előnye is van.

A katolikus teológus szerint a Korán tanítása összeegyeztethetetlen az alapvető emberi jogokkal és a világi állammal. Az iszlámkritikus szociológus szerint ez az olvasat tendenciózus. Szerinte az iszlámhívők felelőssége és feladata, hogy elterjesszék vallásuk békés, az emberi jogokhoz igazított olvasatát.

Francis Fukuyama legújabb téziséből az következik, hogy a kormányozhatatlanná váló liberális demokráciákban csak a demokratikus fékek gyengítésével, központosítással és a kormányzat hatalmának erősítésével állítható meg a demokrácia hanyatlása – vagy háborúval. Kritikusai szerint egyik sem bíztató, sőt nem is demokratikus lehetőség.

Az elitegyetemeket belülről ismerő amerikai publicista szerint a legkiválóbb felsőoktatási intézmények megölik a diákok tudományos érdeklődését és lelki beteggé teszik őket. Arról nem is beszélve, hogy újratermelik a társadalmi egyenlőtlenséget.

A fejlődésbiológust felháborítja, hogy már-már szégyellni kell, ha egy tudós különbségeket lát a férfiak és a nők tulajdonságai között. Igenis vannak ilyenek, állítja, mégpedig biológiai eredetűek, s mindegyik kiválóan megmagyarázható a természetes szelekcióval. Némelyik egyenesen biológiailag mérhető.

A demokráciának nincs célja, vallja az olasz politikai filozófus. Lényege abban áll, hogy a döntések lehetnek rosszak, de mindig megvan a lehetőség, hogy kijavítsák őket. Ha a jó döntés válik a fő céllá, azzal deformálódik a demokrácia (és még a döntések sem lesznek jobbak).

A modern társadalomban az emberek egyre nagyobb része magányos. Régóta tudjuk, hogy a magány súlyos egészségi kockázat, de újabban az is kiderült, hogy az anyai szeretet hiánya magányra hajlamosít, s hogy a magány megváltoztatja az emberi sejtek viselkedését.

A francia kormány a munkanélküliek szigorúbb ellenőrzését rendelte el, miután kiderült, hogy csökkenteni kell az állami kiadásokat. A baloldali szerző szerint ezzel a szocialista miniszterek a jobboldal álláspontját vették át.

A skóciai népszavazást övező szenvedélyes és tömeges aktivitásban általános európai jelenség nyilvánult meg: egyre többen elégedetlenek az elittel, egyre többen érzik megfoghatatlannak a sorsukat meghatározó nagy folyamatokat, és kézzelfogható identitásban keresik a megoldást.

A konzervatív brit filozófus a civil közösségeknek az állammal szembeni védelmében és a jó örökség megóvásában látja a konzervativizmus lényegét. A konzervatív ember nem bízik az olyan hirtelen változásokban, amelyek elvont elméletekre épülnek.

A brit kormány magára hagyta a fehér munkásosztályt, nem védi meg a lecsúszástól, inkább a bankokat támogatja. Aztán pedig csodálkozik, hogy az alacsonyabb státuszú fehér kétkezi munkások elfordulnak a mérsékelt pártoktól, ellenzik a bevándorlást, és a radikális jobboldalt támogatják.

Obama elnök külpolitikáját egyre hevesebben bírálják már a baloldalon is: túlzott konfliktuskerüléssel és koncepciótlansággal vádolják. Védelmezői szerint azonban csak megfontolt, aki nem akar elődei hibáiba esni, és intervenciókkal súlyosbítani a bajokat.

A kínai kommunista vezetés ügyesen használja az internetes cenzúrát. A kritikát megtűri, csak az aktív politikai részvételre buzdító kezdeményezést tiltja. A cenzúra egyúttal a közvélemény szondázása, amelyet a pártvezetés a döntéshozásban használ hatalmának megerősítése érdekében.

Az amerikai fehérek többsége úgy gondolja, hogy a „faji kérdésnek semmi köze” a fergusoni esethez, amelyben egy fehér rendőr lelőtt egy fekete bőrű suhancot. A feketék többsége szerint nagyon is sok köze van. A szociológus az utóbbiakkal ért egyet, és magyarázatot keres a fehérek színvakságára.

A nyugati szankciók az orosz politikai és államigazgatási elit rengeteg tagját érintik érzékenyen. Azokat, akiknek nagy vagyonuk van Nyugaton. Nem baj, véli a moszkvai politológus, most legalább választaniuk kell a haza és a Nyugat között.

Közgazdászok szerint az egyetemi érdemjegyek inflációja akár jó hatással is lehet a képzés színvonalára: minél kevesebbet mond el a jegy a hallgató képességeiről, annál fontosabb az egyetem számára az oktatás színvonalának emelése. A fiatal tanársegéd ennél prózaibb magyarázatot kínál a túlzottan lágyszívű osztályozásra.