Az ismert filozófus szerint a multikulturalizmus politikája hozzájárul a bevándorlók elszigetelődéséhez. Csakhogy a kulturális asszimiláció is hasonló eredményhez vezet. A bevándorlók integrációjához az államnak ki kellene vonulnia az identitáspolitikából.

Nyugaton a nők társadalmi és magánéleti státusza egyre közelebb kerül a férfiakéhoz, és ezzel értelmét veszti a gender-elméletnek az az alapvetése, hogy a nőiség társadalmi termék. A francia kutató szerint ennek erőltetése nem megvédi a nőt, hanem kiiktatja a gondolkodásból.

Ausztria új törvénnyel igyekszik elejét venni az iszlám radikalizmus térhódításának. A helyi normákhoz igazított osztrák iszlámot szeretne. A bírálók szerint ez iszlámellenes hisztériakeltés. A törvény támogatói viszont úgy vélik, Ausztria egész Európának követendő példával szolgálhat.

Nagy-Britanniában kiújult a vita a magániskolákról. A baloldal az esélyegyenlőség erősítése érdekében megvonná a több mint százmillió fontos adókedvezményt az elitiskoláktól, amelyek fékezik a társadalmi mobilitást, mivelhogy csillagászati tandíjaikat csak az elit tudja megfizetni. A szegény családba születő gyerekek kitörési esélyei csak az elit esélyeinek romlása árán javíthatók.

Az új görög kormány kétségbeesetten küzd az államadósság enyhítéséért, és jól teszi, mert ezen múlhat a következő évtizedek fejlődése. Anglia például 1947-ben adósságválságba süllyedt, mert küldötte, a híres Keynes professzor tudatmódosító szer hatása alatt tárgyalt az amerikai segélyről.

Ha Woodrow Wilson elnök nem lép be az antant oldalán az első világháborúba, akkor nem lett volna sem szovjet kommunizmus, sem német nácizmus – állítja a veterán jobboldali amerikai politikus. Amerikának egyszerűen tartania kellett volna magát a klasszikus be nem avatkozási politikához, és elkerülhette volna a huszadik század legnagyobb tragédiáit.

A diktatúrák átalakulóban vannak. Régi típusú, totális diktatúra csak elvétve akad. A modernebb fajta viszont úgy is tekinthető, mint ami útban van a szabadság felé. Az amerikai biztonságpolitikai szakértők szerint ezt a haladást érdemes támogatnia Amerikának ahelyett, hogy kész demokrácia-receptet próbálna rájuk erőltetni.

A liberális lap publicistája szerint a brit politikát is eluralta a szavak kiforgatásától való paranoid félelem. A mérsékelt politikusok mindjobban kerülik az érzékeny témákat, és leginkább semmitmondásba menekülnek. Amit a radikális pártok köszönnek, és kihasználnak.

A riogatás nem használ a klímaváltozás ellen. Először is: a túlzó klímavédők önnön hitelességüket kockáztatják. Másodszor: a leghatékonyabb megoldásokra kellene koncentrálni, mert az eddigi módszerek éppen a legveszélyeztetettebb közösségeken nem segítettek. 

A történészek egyre inkább részletkérdésekkel és mirkoelemzéssel foglalkoznak, lemondva az átfogó történelmi narratívák kidolgozásáról. Ez azonban egyúttal a történelem közéleti jelentőségének csökkenésével is jár. Átfogó szintézisek nélkül ugyanis esetleg csak a szaktudósokat érdekelheti a részkérdések tanulmányozása.

A kanadai filozófus és üzleti etika professzor Valentin-nap kapcsán kifejti, hogy a szeretet nevében erőt kell vennünk magunkon, és muszáj hazudnunk szeretteinknek még akkor is, ha nehéz átjutni a kategorikus imperatívusz tűfokán. 

Két kutató is újabb részletekkel gazdagítja a nácik és a nyugat-ellenes muszlim vezető rétegek kapcsolatának történetét, de az csak vitatott feltételezés marad, hogy a mai iszlamizmus gyökerei erre a kapcsolatra nyúlnak vissza.

A stratégiai és biztonságpolitikai elemző borús képet fest Európa jövőjéről, miután úgy látja, hogy növekvő akadályokba ütközik az integráció bevett alapja, az áru, a tőke és a munkaerő szabad áramlása, ennek ellentéte pedig az Unió széthullását eredményezheti.

Rendszerkritikus radikálisok mindig voltak, ám leginkább elszigetelten léteztek. Az internet segítségével azonban egységbe szerveződnek. Sőt, ma hangosabbak és bátrabbak – hála a Facebooknak, ahol könnyen egymásra találhatnak. Ott megerősödve aztán az offline nyilvános szférára is egyre nagyobb befolyást gyakorolnak.

A helyzet reménytelen, de nem rossz – egyelőre –, vélekedik Oroszországról az amerikai intézet moszkvai irodájának elemzője. Attól tart, hogy a háborús üzemmódba kapcsolt Moszkva csak előre menekülhet, és az elkerülhetetlen összeomlás után még rosszabb lesz a helyzet.

A megszorítások két nagy ellenfele igazat ad az új görög miniszterelnöknek abban, hogy változatlan adósságteherrel és szigorításokkal Görögországnak nincs esélye rá, hogy kilábaljon a válságból.

A tizenhét áldozatot követelő párizsi terrormerényletek utáni vitákban új kifejezés született: „a gyilkosok vétója”. Egy amerikai szerző elutasítja, hogy az erőszakosabbak etikája érvényesüljön, egy brit elemző pedig megérti, ha munkatársaik életét féltve, a szerkesztők nem közlik a kiátkozott műveket, de külön fórumot teremtene a közlésre.

A szervezett bűnözés svéd szakértője arra figyelmeztet, hogy a szíriai polgárháború hatására megindult menekülthullám erősíti a szír diaszpóra tagjaiból verbuválódott maffiát. A transznacionális bűnszervezet komoly biztonsági kockázatot jelent Svédország számára.

A „német paradoxon” tévút: nincs ellentmondás a német zsidóság páratlanul sikeres felemelkedése és a náci antiszemitizmus térhódítása között. A német történész szerint éppen az irigység, a kisebbségi érzés ágyazott meg a holokausztnak.

A tekintélyes internetguru képmutatással vádolja Amerika kormányát és internetes szolgáltatóit. Az Egyesült Államok élesen bírálja a kínai és az orosz hatóságokat, amiért azok internetes szuverenitás címén lehallgatják polgáraikat, ugyanakkor ő maga globális szinten ellenőrzi az internetet.