A Harvard Egyetem politikai gazdaságtan professzora szerint nem szükségszerű, hogy a technológiai fejlődés okozta egyenlőtlenség a kapitalizmus összeomlásához vezessen. Megfelelő állami beavatkozással elérhető, hogy az innováció és az automatizálás gyümölcseit széles rétegek élvezzék.

A francia szocialistákat azzal vádolják, hogy államosítanák az emberi testet. Pedig csak azt vezették be, ami sok más országban sok évtizedes gyakorlat: a halott tiltó rendelkezésének hiányában szervei kinyerhetők és beültethetők más emberbe.

A liberális amerikai publicista szerint a liberálisok az elmúlt évtizedben behódoltak a marxista baloldal ideológiájának, és feladták a szólásszabadság eszméjét, hogy hatékonyabban szembeszálljanak a konzervatívokkal. Csakhogy a politikai korrektség lényegileg ellentétes a liberális célokkal és krédóval.

Az angol neurológus tudományos alapon panaszolja el, hogy a buta politikusoknak áll a zászló. Az értelmes és okos jelöltek ugyanis kevésbé meggyőzőek, sőt gyakran kifejezetten idegesítik a választókat. Elkezdődött a brit választási kampány.

Amerikában általánosan elfogadott nézet, hogy a humán tárgyak oktatása és a bölcsészképzés afféle luxus, ami nem viszi előbbre az országot. A versenyképességen a reáltárgyak tanítása és a műszaki oktatás javíthat. Tévedés.

Az angol szociáldemokrata szerző nem tagadja, hogy a technológiai forradalom szükségképpen munkanélküliséghez és egyben növekvő egyenlőtlenséghez vezet, de furcsamód nem tartja lehetetlennek, hogy szocialista fordulat lesz a végeredmény.

Az amerikai publicista szerint a házasság válságával kapcsolatos konzervatív és liberális elképzelések egyaránt tévesek. A házasság jelentősége a jólét és a női egyenjogúság erősödésének szükségszerű velejárója.

A moszkvai politológus ellenzi, hogy az amerikai állásponttal rokonszenvező kisebbséget beengedjék az orosz politika színpadára. Szerinte ez éppen, hogy nem a demokráciát erősítené, hanem a totalitarizmushoz vinne közelebb.

Az iszlám elszánt ostorozója felszólítja a Nyugatot, hogy a „másként gondolkodó” moszlimokat támogassa, pontosan úgy, ahogy a Szovjetunió fennállása idején a rendszer demokrata bírálóival tette. Különben nem várható, hogy megváltozik az iszlám.

Az amerikai anarchista szerző szerint az állam és a magánvállalatok egyaránt fölösleges adminisztratív állások kreálásával akarják csökkenteni a termelés hatékonyságának növekedéséből fakadó munkanélküliséget. A bürokratikus hatalom túlburjánzása egyszerre szolgálja a központi hatalom és a piac érdekeit.

Amerikában egyre nagyobb az ideológiai megosztottság. A prezidenciális demokrácia kettős hatalmat teremt: az elnök és a törvényhozás egyaránt legitim képviselője a népakaratnak. Az amerikai publicista szerint előbb-utóbb politikai válság köszönt be, hacsak nem vezetnek be parlamentáris demokráciát.

A szélsőbaloldallal rokonszenvező kutató különösnek tartja, hogy a szélsőjobboldal sokkal nagyobb hasznot húz „a kapitalizmus válságjelenségeiből” mint a radikális baloldal. Változásra a görög radikális kormánypárt, a Sziriza adhat esélyt, már ha a kampány után kormányon is sikeresnek bizonyul.

A tudomány évezredeken át többnyelvű volt, mára azonban egyértelmű, hogy az angol lett a nyelve. Ebben az első világháborúnak, a kommunizmusnak és a nácizmusnak is nagy szerepe volt, de még nagyobb az Egyesült Államoknak.

A cambridge-i történész szerint ideje lenne szakítani azzal, hogy a nemzeti szocializmust kizárólag az antiszemitizmus alapján magyarázzák. Attól, hogy több forrásból táplálkozott és mintákat követett, a nácizmus bűnei még egyedülállók.

A radikális jobboldal a szocialisták és a konzervatívok egyenrangú kihívójává vált Franciaországban. A háromosztatú politikai térben az ország csakis azért kormányozható nagykoalíció nélkül, mert a választási rendszer a relatív többségből abszolút többséget teremt.

Bár a fejlett világ egyre biztonságosabb, a szülők minden eddiginél jobban féltik gyerekeiket. A téma szakértője szerint a jelenségnek társadalmi és kulturális okai vannak, és hovatovább a jogalkalmazásban is megjelennek a már-már paranoiás elvárások.

A tekintélyes brit liberális történész szerint a monetáris unió lassú kínhalál elébe néz. Az eurózóna akkor maradhatna egységes, ha tagállamai szövetségi államot alkotnának, és egymás közt újraosztanák a jövedelmeket. Másképp az európai integráció nem fenntartható és nem demokratikus. Bár nincs szíve kimondani, a józan esze azt súgja, hogy akkor már inkább a demokratikus nemzetállam.

A demokrata párti elemző nem szeretné, ha Amerika nemzetközi szerepvállalásában az önérdek kerekedne felül a szép elveken. Republikánus szerzők művét elemezve elismeri, hogy ők is a két tényező egyensúlyát látják kívánatosnak, csak éppen máshová tennék a hangsúlyt.

Az infokommunikációs forradalom nem enyhítette a társadalmi különbségeket, sőt hozzájárult a szegények és a gazdagok közötti szakadék mélyüléséhez. De azért a szegényebbek számára elérhetővé tett sok mindent, ami javítja az életminőséget. Más kérdés, hogy még ez sem feltétlenül növelte a jólétet.

Portugália hamarosan Görögország sorsára juthat, gazdaságilag ugyanis nem áll jobban, bár a világ úgy tesz, mintha kikerült volna a kátyúból. Valójában mindkét ország adóssága visszafizethetetlen, és ezzel a nemzetközi közösségnek előbb-utóbb számot kell vetnie.