A nagyhírű amerikai felsőoktatás is válságban van. Az átlagos diák egyre gyengébb képzésben részesül, egyre drágábban, a társadalmi különbségek pedig egyre inkább újratermelődnek.

Két amerikai politológus szerint a diktátorok és a demokratikus vezetők tulajdonképpen nagyon hasonló célokat követnek. Csak éppen mások a lehetőségeik, és ezért más módszereket alkalmaznak. Ennek gazdasági válság idején is van jelentősége.

Az Izvesztyija hasábjain a politológus a következetes külpolitikai stratégiát hiányolja, az üzleti körök képviselője pedig a beruházásbarát gazdaságstratégiát.

A Financial Times cikkírója arról értekezik, hogy a túlzott eladósodottságért a hitelezőket is felelősség terheli, ezért a válság rendezéséből nekik is ki kellene venniük a részüket.

A társadalmi normák általában nagyon lassan változnak. Az amerikai közgazdász szerint azonban számos példa bizonyítja, hogy akár néhány év alatt is jelentősen visszaszoríthatók a hagyományokban és a kultúrában mélyen gyökerező előítéletek.

A válság eltörölte az Európai Unió tagállamainak egyenjogúságát. Az olasz politológus szerint ma a Berlin–Párizs tengely dönt az Unió ügyeiben.

Az amerikai politikai rendszer túlságosan lomha. Békeidőben bebetonozza az érdekcsoportokat, és ezek válság idején megnehezítik a gyors reagálást. De Francis Fukuyama szerint van kiút.

Amerikai kutatók szerint ősi örökség, hogy a magas férfiak előnnyel szállnak harcba választott tisztségekért. Öntudatlanul is úgy érezzük, jobb védelmezőink lesznek az alacsonyabbaknál.

Jöhetnének már olyan politikai vezetők, akik nem teljesíthetetlen ígéretekkel akarnak választást nyerni, hanem áldozatokat kérnek! De ez ma nem lenne népszerű, mert a választópolgár csak akkor híve az ilyesminek, ha az áldozatokat másnak kell viselnie.

A Fogjaljuk el a Wall Streetet mozgalmat egyelőre a nagytőke-ellenes düh viszi előre. De vajon a baloldali elégedetlenek képesek-e használható politikai programot megfogalmazni? Egyáltalán, mennyire lehet sikeres Amerikában a kapitalizmusellenes retorika?

A modernitást romantikus bal- és jobboldali kritikusai egyaránt az erőszak és a pusztítás korának tekintik. Az amerikai pszichológus szerint tévesen. A számok ugyanis azt mutatják, hogy a fejlett és modern világban az erőszak egyre inkább visszaszorul.

New York közel két évtizede kemény rendőri fellépéssel és az utcán lakás kriminalizálásával igyekezett kiszorítani a hajléktalanokat – nem sok sikerrel. A hajléktalanszállók minőségének javítása jobb eredményekkel kecsegtet.

Mai világunkban az ember nehezen tudja elfogadni, hogy a boldogságnak korlátai vannak. Ez pedig sok boldogtalanság forrása. A pszichiáterből lett híres társadalomkritikusnak ilyen gondolatai támadtak a társkereső hirdetések tanulmányozása közben.

A mai világban tömeges éhínség csak a hatalmon lévők bűnéből pusztíthat. Következésképp az éhínség eleve emberiség elleni bűntett. Vagyis ideje elfogatóparancsot kiadni a szomáliai Al Sabab vezetői ellen.

Az internetguru szatirikus online játékot készít, hogy felhívja a figyelmet a közösségi oldalak népszerű időfecsérlő és értelmetlen alkalmazásaira. Sokan azonban nem veszik a lapot, és a bugyuta játék függőivé válnak. A végén a játék kiötlője is elbizonytalanodik.

A gazdasági válság hatására jelentősen nőtt az EU-val szembeni bizalmatlanság. Mindez azonban korántsem jelenti, hogy az Unió vereséget szenvedett – figyelmeztet az olasz publicista. A kiábrándulás oka az európai integráció lelassulása.

A brit baloldal továbbra sem tér magához a tavalyi választási vereségből. Hagyományos szavazóbázisa, a munkásság elfordult az új Munkáspárt neoliberális politikájától. A gazdasági válság miatt a szabadpiaci elvek más rétegekben is egyre népszerűtlenebbek.

Steve Jobsról, az Apple október elején elhunyt alapítójáról köztudomású, hogy kimaradt az egyetemről, és a közelébe sem került annak, hogy diplomát szerezzen. Az amerikai oktatáspszichológus szerint ez nem véletlen.

Olaszországnak az Európai Központi Bank diktálja, mit kell tennie. Másképp sajnos nem megy, mert sem a politikusok, sem a civil társadalom, sem a polgárok nem készek a szükséges változásokra.

A globalizáció eredményeképpen a világ nagyvárosaiban egyre nagyobb az egyenlőtlenség. A gazdasági válság és a növekvő munkanélküliség hatására félő, hogy előbb-utóbb súlyos konfliktusokat okozhat a szegények és a gazdagok közötti szakadék.