A háború kitörése óta milliónyi orosz állampolgár menekült külföldre, köztük sok tízezer informatikus. A moszkvai informatikai szakember riadót fúj, és visszaterelésükre tesz javaslatot.

A német parlament határozatban népirtásnak ismerte el a Sztálin által kilencven éve mesterségesen keltett ukrajnai éhínséget. Német történészek és a kommentariátus most azon vitatkozik, hogy helyes-e, ha a parlament aktuálpolitikai okokból a történészek által is vitatott kérdésekben akar igazságot tenni.

Az elmúlt évtizedekben a jogokat kitágító liberálisok hivatkoztak előszeretettel erkölcsi érvekre, a konzervatívok viszont az alkotmány eredeti jelentésének nevében ellenezték a jogkiterjesztést. Az új hullámos konzervatív jogfilozófus szerint ideje, hogy a konzervatívok kihasználják megerősödésüket, és most ők szerezzenek érvényt erkölcsi nézeteiknek.

A belga klinikai pszichológus a puha totalitarizmust elemezve arra a következtetésre jut, hogy a tudomány által felszentelt nézetek a modern társadalmakban az elnyomás eszközévé válnak. A szerző foucauld-iánus érvelése nagy sikert arat a radikális jobboldalon.

Az Olasz Demokrata Párt a gyenge választási eredmény után ellenzékbe szorult, és a jövő év elején új vezetőt választ magának. Rokonszenvező és semleges bírálói szerint csak éppen az nem világos, miféle megújulás remélhető az új vezetőtől. A két esélyes jelölt egyike sem ad sok támpontot a találgatáshoz.

A kínai egypártrendszernek már sokszor keltették halálhírét. A zéró Covid-politika ellen kitört tüntetések kapcsán is előkerültek hasonló jóslatok. Két Kína-szakértő semmi esélyt sem ad annak, hogy a kínai kommunista rezsim belebukna a járványügyi vasszigorba: könnyen elnyomja az elégedetlenkedést, és forradalomra amúgy sincsen igény.

Franciaországban a képviselőház nagy többséggel amellett foglalt állást, hogy az alkotmány mondja ki a nőknek a mesterséges terhességmegszakításhoz fűződő jogát. Kérdés, átmegy-e a javaslat a konzervatívabb összetételű szenátuson. Ha igen, népszavazást kell kiírni róla.

Bár a hívők és az aktív vallásgyakorlók aránya egyaránt csökken a fejlett országokban, a politikában egyre népszerűbbek a bibliai apokalipszis narratíváját másoló szekuláris világvége-elképzelések. Jobb- és baloldal egyaránt a félelemre apellál. A kultúra is meglovagolja a pánikhullámot. A következmények: radikalizáció, mélyülő megosztottság és a pragmatikus megoldások háttérbe szorulása.

A baloldali kormány igen szűk parlamenti többséggel törvényt fogadott el a „demokratikus emlékezetről”, és ezzel ismét kinyitotta a történelmi igazságtétel ügyében zajló vitát. A törvény egyeseknek kevés, másoknak sok.

Az összeesküvés-elméletek többsége irracionális és paranoid ostobaság. Csakhogy mindig akadnak olyan konteók, amelyekről aztán kiderül, hogy mégiscsak igazak. Egy friss kutatás szerint evolúciós szempontból kifejezetten előnyös volt az összeesküvés-elméletekben hinni. Legalábbis az őskorban.

Arab származású iskolások öltözékükkel igyekeznek demonstrálni muzulmán identitásukat. Franciaország régen néhány évtized alatt bevándorlók millióit tudta integrálni és asszimilálni. A vezető párizsi kommentátor szerint ez újabban nem sikerül.

Régóta tudjuk, hogy a félelem nem kedvez a demokratikus érzelmeknek. Egy friss kutatás empirikusan igazolja, hogy a koronavírus-járvány frontvonalán dolgozók a körülményes demokratikus mechanizmusokkal szemben előnyben részesítenék a technokrata döntéshozást. Mindez annak fényében válik különösen aggasztóvá, hogy a fiatal nemzedékek egyre pesszimistábbak.

A baloldalon népszerű nemnövekedés-elmélet hívei szerint a globális felmelegedést és a klímakatasztrófát csak a gazdasági növekedés visszafogásával lehet megállítani. Az elméletre egyre több ország adatai cáfolnak rá, bizonyítva, hogy igenis létezik fenntartható növekedés, és a környezetszennyezés és a szegénység egyszerre csökkenthető.

A háború kitörésekor a nyugati elemzők többsége biztosra vette, hogy Oroszország gyorsan térdre kényszeríti Ukrajnát. A tekintélyes Ukrajna-szakértő azzal magyarázza a téves értékelést, hogy a nyugati elemzők mind Oroszországot, mind Ukrajnát Moszkva szemüvegén keresztül látták. Csakhogy a hivatalos orosz narratíva a korrupt rendszer hazugságaira épült.

Mindkettő. Amerikában az elit egyetemek régóta előnyben részesítik a fekete bőrű jelentkezőket. Amíg a fehérek rovására történt így, és így is fennmaradt a nagy fehér túlsúly, nem volt tiltakozás. Újabban az ázsiai származásúak érzik magukat diszkrimináció áldozatának, és panaszukkal nyerésre állnak a Legfelsőbb Bíróságon.

A német kommentariátus igazán nem vádolható a múzeumokban és az utakon akciózó Utolsó Generáció klímamozgalom bagatellizálásával. Szerzői papírt és tintát nem sajnálva járják körül a performanszok társadalmi, politikai és esztétikai vonatkozásait.

Bár még napokig eltart a szavazatok számlálása és a szenátusban valószínűleg csak a decemberben megismétlendő georgiai választás dönt majd a többségről, az amerikai időközi választásnak máris fontos tanulságai vannak.

Az amerikai időközi választások kapcsán mindkét oldalon akadnak, akik az ellenfelet a demokrácia ellenségének tekintik. A baloldal a választás tisztaságát vitató republikánusokat tartja antidemokratikusnak, a jobboldal pedig egyebek között a levélszavazást túl szabályozatlannak, tehát demokrácia-ellenesnek.

Ismét egy vitatott irodalmi Nobel-díj. Mindig találni jelöltet, aki egyesek szemében jobban megérdemelte volna. De most többről van szó. A konzervatív filozófus azt kérdi, vajon a radikális baloldali antikapitalista és antiimperialista írónő Izrael-ellenessége ellenére, vagy éppen amiatt kapta meg az idei Nobel-díjat.

Az elmúlt évek válságai kapcsán sokan kezdték temetni a globalizációt, különösen neoliberális változatát. Pedig egyáltalán nem biztos, hogy a multipoláris világban és a nemzeti szuverenitást erősíteni óhajtó kormányok idején visszaesik majd a nemzetközi kereskedelem. Az is lehetséges, hogy a mértéke nem, csak a formája és a jelentősége változik meg.