Az autokráciákban, amíg fennállnak, nagy a politikai stabilitás, ám ha a vezér távozik, hirtelen megnő a káosz veszélye. Az amerikai elemző nem hiszi, hogy Putyin távozása küszöbön állna, de már jó előre latolgatja, mi várható, ha egyszer bekövetkezik.

Hatalmas vihart keltett az internet népe körében a hír, hogy Elon Musk felvásárolja a világ legismertebb közösségi mikroblogját. Sokan a szólásszabadság erősödését remélik a tulajdonosváltástól. Az amerikai internetguru nem sok esélyt lát erre. Szerinte a szólásszabadság nem lesz nagyobb, csak másmilyen, és a véleményelit sem szűnik meg, csak átalakul.

Az osztrák író és német értelmiségiek pacifista megfontolásból ellenzik Ukrajna felfegyverzését. Úgy vélik, hogy az ukránok olcsóbban megúsznák, ha letennék a fegyvert. Kritikusaik cinikus megalkuvónak tartják őket, és amondók, hogy Ukrajna behódolása csak felbátorítaná Putyint.

A technokráciát és a populizmust ideológiai vetélytársaknak szokás tartani. Egy frissen megjelent könyv szerint azonban több köztük a hasonlóság, mint a különbség. Mindkettő ideológia- és intézményellenes, kollektivista, elutasítja a kompromisszumot és a más véleményt megfogalmazókat a köz ellenségének tekinti.

A brit közszolgálati médiától búcsúzó veterán munkatárs sehogyan sem tud megbékélni azzal, hogy a cég vezetése egy ideológiai divatnak engedve sokszínűségi versenyre kényszeríti a szerkesztőségeket. Szerinte az ideológiai lelkesültség a tárgyilagosság rovására megy.

Szinte minden érintett európai országban erősebb a szolidaritás a túlnyomórészt nőkből és gyermekekből álló ukrán menekültáradat iránt, mint amilyen a 2015-ös hullámban érkező, főleg fiatal férfiakból álló tömeg esetében volt. A német irodalomtörténész azon mereng, hogy erkölcsi tekintetben különbséget tehetünk-e a rászorulók között származási ország alapján.

Nyugat-szerte megszokott panasz, hogy a politikai ellenfelek között egyre élesebb a szembenállás, és hovatovább alig képesek szót érteni egymással. Mire vezet az ősi örökség, hogy csoportunk tagjaihoz lojálisak vagyunk, a kívülállókhoz viszont agresszívan viszonyulunk?

A konzervatív történész Putyin autoriter rezsimjének mentegetésével és bűneinek relativizálásával vádolja a radikális baloldali értelmiségieket, akik az Ukrajna elleni offenzíva kapcsán felemlegetik a Nyugat múltbeli bűneit, azt sugallva, hogy morális értelemben a demokrácia sem jobb, mint az autoriter rezsimek.

Az ismert német feminista szerző vitairatban bírálja a „tanszdivatot” és a nemváltoztatás liberalizálását. Károsnak és felelőtlennek tartja azokat a javaslatokat, amelyek tinédzserlányok számára túl könnyen elérhetővé tennék a hormonkezelést.

Az olasz kormány fegyvert szállít Ukrajnának, és a gázszállítások bojkottján kívül minden nyugati szankciót támogat Oroszország ellen. Az értelmiségi közvélemény is támogatja ezt a politikát. Vannak azonban pacifista értelmiségiek is, akik szerint ennek egyre több emberhalál lesz a vége.

Az alkoholfogyasztás kialakulását evolúciós okokkal szokás magyarázni. Ám ezen elméletek a modernkori italozást már nem tudják megindokolni. Egy frissen megjelent könyv szerint a mérsékelt alkoholfogyasztás társadalmi szempontból hasznos – segít a bizalom kiépülésében.

Általánosan elterjedt nézet, hogy a kultúrharc a kortárs társadalom megosztottságának az eredménye. A német szociológus szerint a két dolog valóban összefügg, csakhogy a kultúrharc a tyúk és a megosztottság a tojás.

Biden elnök és számos elemző a demokrácia és a diktatúra harcának tekinti az Ukrajna elleni orosz agressziót. A veterán realista külpolitikai elemző ezt téves és káros megközelítésnek tartja. Szerinte a területi szuverenitás elvét kell megvédeni, méghozzá szövetségben a puha autokráciákkal.

Az internetes gyűlöletbeszéddel szembeni fellépést szorgalmazók szerint a szélsőséges online fórumok nemcsak a radikális nézeteket erősítik, hanem az erőszakos cselekedetekre is hajlamosabbá tesznek. Erre azonban kevés a bizonyíték. Sőt, egyes kutatások szerint a cenzúra hajtja a vizet a radikálisok malmára.

Az Ukrajna elleni orosz agresszió megadta a kegyelemdöfést a civilizációk harcáról szóló huntingtoni tézisnek. Legalább is, ami a Nyugatot illeti. Putyin viszont a nyugati civilizációval való szembenállásra építi ideológiáját. Lehet, hogy ettől Nyugaton az elmúlt évek meddő identitáspolitikai vitái jelentőségüket vesztik, és helyettük végre ismét a fontos politikai értékek kerülnek a középpontba.

Az orosz történész szerint az egyszemélyi vezetők valójában mindig egyedül vannak, de erre akkor szoktak rájönni, amikor nagyot hibáznak, s emiatt kezd megfagyni körülöttük a levegő. Ilyen hibának tekinti elemzésében az ukrajnai háborút, amely miatt Putyin elnök joggal tart attól, hogy befolyásos emberek el akarják távolítani a hatalomból.

Franciaországban alighanem minden eddiginél kevesebben vesznek majd részt az áprilisi elnökválasztáson. Sok más országban szép eredmény lenne a 70 százalékos választási részvétel, Franciaországban viszont egy válság jelét látják benne az elemzők.

A klasszikus modernizációs elméletek szerint a gazdasági és a társadalmi fejlődés a vallás visszaszorulásával jár. Oroszország az ékes cáfolat. A reneszánszát élő ortodox vallás nemcsak a nemzeti identitást erősíti, hanem ideológiai munícióval látja el Putyin Nyugat-ellenes harcát, így az ukrajnai offenzívát is.

Nyugaton diktatórikus intézkedésnek tekintik, ha Oroszországban betiltják a külföldi médiát, a közösségi oldalakat és a független sajtót. Csakhogy közben a szabad világ is hasonló korlátozásokat vezet be. A baloldali liberális publicista szerint a kettős mérce súlyos károkat okoz a szólásszabadságnak és a demokráciának.

Az amerikai russzista elképedve figyeli, hogy nyugati kulturális intézmények az ukrajnai háborúra reagálva orosz műveket és művészeket vesznek le a műsorról. A jelenséget összefüggésbe hozza az utóbbi években kibontakozó baloldali eltörléskultúrával, és általában azzal a szokással, hogy az ellenvéleményt ki szabad átkozni.