Amerikában emelkedőben van a szocializmus ázsiója, habár pontosabb lenne jóléti államról beszélni. Svédországban, a jóléti állam első számú modelljében viszont ellenkező folyamatok zajlanak.

A francia kormány teljesen magánkézbe adná a három nagy Párizs-környéki repülőteret. A jobb- és baloldali ellenzék tiltakozik, és alighanem népszavazás lesz az ügyről – az első a maga nemében, mióta Frankhon létezik. A privatizáció dolgában megszokott érvek és ellenérvek csapnak össze.

Egy friss könyv szerint az összeesküvés-elméletek népszerűsége részben az internetnek, részben pedig a politikusoknak köszönhető. Az internet lehetővé tette a világ futóbolondjainak egymásra találását. A média és a politikusok pedig ellátják őket munícióval.

Közhely, hogy nincs demokrácia pezsgő nyilvánosság és tájékozott állampolgárok nélkül. De jóból is megárt a sok. A hírek állandó követése és kommentálása többet árt a demokráciának, mint amennyit használ. Arról nem is szólva, hogy a globális agora szellemi és lelki békénket is megöli.

Az amerikai publicista a Trump elnök adóbevallása körüli hercehurca kapcsán kifejti, hogy több szempontból is előnyös lenne, ha mindenki adóbevallását nyilvánosan hozzáférhetővé tennék. Szerinte a skandináv nyilvános bevallások példája azt bizonyítja, hogy egymás zsebében turkálni nem csak jó, de hasznos is.

Neoliberalizmuson a köznyelvben a megszorító gazdaságpolitikát értik. A trockistából libertáriussá lett publicista egyetért az újmarxista történésszel abban, hogy az igazi neoliberalizmus valójában a nemzetek feletti gazdasági kormányzást hirdeti, és mint ilyen, a globalizáció ideológiáját alapozza meg.

Pszichológiai kutatások szerint jobb- és baloldaliak hasonló arányban dőlnek be az őket világnézeti identitásukban megerősítő álhíreknek. A konzervatívok túlzottan is ösztöneikre hagyatkoznak, a liberálisok viszont ideológiai felsőbbrendűségük biztos tudatában adnak hitelt a politikailag motivált hazugságoknak.

A nyugati elit egyre inkább radikális elméleteket tesz magáévá, márpedig ezek a teóriák magát az elitet létében fenyegetik. A konzervatív amerikai demográfust ez a felvilágosodás korának elitjére emlékezteti, amely saját sírját ásta a forradalmi elméletek iránti lelkesedésével.

Tim Wu baloldali jogászprofesszor szerint Amerika a fasizmusba sodródhat, hacsak nem darabolják fel az egyre nagyobb befolyással bíró nagyvállalatokat. Piacpárti kritikusa szerint Wu félelme összeesküvés-elméleten alapul.

A szülő, aki halad a korral, mindent megtesz gyermekeiért. Helikopterként, fűnyíróként, hóekeként, sőt buldózerként egyengeti gyerekei sorsát. A versengő módszerek metaforái sokat elárulnak a nevelés kultúrájának állapotáról.

A baloldali liberális agytröszt elemzői szerint az európai parlamenti választásokat az egyelőre nagy számú bizonytalan szavazók dönthetik el. A többség változást akar az EU-ban, de forradalmat nem. A forradalom elkerüléséhez azonban Európa határainak szigorúbb ellenőrzése szükséges.

Az állami nyugdíjrendszer hosszabb távon Franciaországban is fenntarthatatlan, és a 2010-ben bevezetett nyugdíjkorhatár-emelés csak időlegesen orvosolja a helyzetet. Az orvosképzés egyik irányítója szerint társadalmi rétegenként eltérő nyugdíjkorhatárt kellene megállapítani.

Az internet szellemi atyjának is nevezett Tim Berners-Lee a világháló harmincadik születésnapján megállapítja, hogy nem ilyen lovat akart. Bírálói szerint az internet megreformálásra vonatkozó elképzelései nosztalgikusak és utópisztikusak. Ráadásul a felhasználóknak sem kellenek.

A bevett hiedelmekkel gyakran szembeszálló liberális anglikán pap azt boncolgatja, vajon a politikailag korrekt elit, amely oly nagyra értékeli a világnézeti szabadságot, és általában elítéli a vallásüldözést, miért nem beszél arról, hogy a kereszténység a világ leginkább üldözött vallása.

Az amerikai zsidóság soraiban mindig is volt republikánus-demokrata megosztottság, de újabban a demokrata zsidóságon belül is hasadás támadt.  Ráadásul a zsidóság lélekszáma is csökken, kivált a világiaké.

A magukra és gyerekük sorsára igazán adó tehetős amerikai szülők már az óvodaválasztásnál is az egyetemi felvételit tartják szem előtt. Nincsenek könnyű helyzetben, hiszen az ötvenezer dolláros évi gondozási díj ellenére kíméletlen a tülekedés az elitóvodai helyekért.

A fejlett világban a munka valláspótlékká vált: a világ megváltását és az egyén kiteljesedését az aktív élettől várjuk. De hiába, valójában csak halálra dolgozzuk magunkat. Baloldali szerzők szerint az állam szociális szerepvállalásának erősítésével kellene orvosolni a bajt. A liberális teológus szerint inkább a valláshoz kellene visszatérni.

A nyugati elit népszerűtlen, mert egyre inkább kasztosodik. A veterán olasz szociológus nem hiszi, hogy jó ötlet lenne eltávolítani az elitet, inkább irányváltást javasol neki, de még csak nem is reméli, hogy tanácsait megfogadnák.

A hírverseny és az internet terjedése információbőséget teremtett. Ám hiába van több információnk, tudásunk felszínesebb, elfogultabbak vagyunk, és könnyebben bedőlünk az álhíreknek. Lenne megoldás a bajra, de le kellene lassítani hozzá felgyorsult biológiai óránkat.

A képviseleti demokráciában, gondolnánk, a hatalom az egyéni érdem függvénye. A számok azonban mást mutatnak. A gyakorló politikusok között a demokráciákban is meglepően magas azok aránya, akik régi politikus-dinasztiából származnak. Különösen a politikusi pályára vágyó nők esetén előnyös a politikusi rokonság.