A Berlini Zsidó Múzeum igazgatója lemondásra kényszerül, miután a múzeum kommentár nélkül megosztja az Izraelellenes BDS bojkottmozgalom támogatóinak nyílt levelét, amelyben az aláírók egyúttal elhatárolódnak az antiszemitizmustól. Egyes elemzők véleménydiktatúrát kiáltanak, mások az antiszemitizmus elleni győzelmet ünneplik.

A tudományos elit felvette a harcot a tudósokat kizsigerelő profitéhes rabló-kiadókkal szemben. Egyre népszerűbbek a nyílt hozzáférésű tudományos folyóiratok. Csakhogy ezzel arányosan nő a mindenféle áltudományos, sőt kifejezetten ártalmas ostobaságot publikáló ragadozó kiadók száma. A tudományos elit saját sírját ássa, ha nem száll velük szembe, és cinkossá válik a sarlatánságban.

A francia igazságügy-miniszter éppen hogy csak megpendítette, mi lenne, ha a sajtó útján elkövetett becsületsértést és rágalmazást közönséges vétségnek tekintenék, nem sajtóvétségnek, és máris kitört a ribillió.

A fejlett világ országainak többségében krónikusan alacsony a gyerekvállalási kedv. A kormányok mindenféle eszközzel próbálnak változtatni a helyzeten, ám kevés sikerrel járnak. Németországban azonban mintha elindult volna valami.

Ha egyszer nincs egyenlőség, milyen alapon kapjanak egyesek lehetőséget arra, hogy az elit tagjai lehessenek? Valamikor a származás számított, ma elvben a teljesítmény, az érdem. Valójában az érdem mögött is a származás lapul. A szegények, a sötétebb bőrűek hátrányban vannak. Megoldás nincs, próbálkozások vannak.

A demográfiai válságtól sújtott nyugati országokban egyre népszerűbb az idősebb nemzedékeket okolni a fiatalok minden bajáért. Az angol szociológus szerint a szülők generációjának hibáztatása azonban visszaüthet.

Az ismert filozófus rendhagyó születésnapi esszéjében ízekre szedi a 90 éves Jürgen Habermas elméletének sarokkövét. Úgy véli, hogy Habermas elmélete a végnapjait élő liberális demokrácia talaján áll, és egyre inkább jelentőségét veszíti.

Internetguruk és közgazdászok szerint súlyos kockázatokat rejt a Facebook terve, hogy kriptodevizát bocsát ki. Ha sikerül, a Facebook a világ legnagyobb hatalma lehet, és meggyengítheti a demokratikus felhatalmazással bíró kormányzatok szuverenitását.

Egy középiskola végzősei – valamennyien bevándorlók gyermekei vagy unokái – nyílt levélben panaszolják el, milyen méltatlan körülmények között kellett az érettségire készülniük. Úgy érzik, az állam elhanyagolja őket. Ezt hivatalos parlamenti dokumentum is igazolja.

Az önvezető autók elterjedéséhez olyan erkölcsi dilemmákat kell tisztázni, amelyekre nincs könnyű válasz. Ha elkerülhetetlen az ütközés, kit áldozzon fel az autó? A szabálytalanul közlekedő gyereket, avagy a járdán álló idős párt? Egy friss kutatás feltárja erkölcsi intuícióinkat. De a probléma megoldásához nem visz közelebb.

Az ismert liberális elemző szerint véget ért az egypólusú világrend, és az Egyesült Államok elvesztette globális egyeduralmát. Ezzel pedig bealkonyult az ideológia- és demokráciaexportnak.

Az igazságszolgáltatás Olaszországban is független, kár, hogy politikai megbízottak alkui befolyásolják a bírói kinevezéseket. Egy sor korrupciós ügy is arra utal, hogy feudális jellegű személyes függések rendszere hálózza be a hatalmi szerveket.

Két baloldali szerző élesen bírálja a haladó liberális baloldal dogmatizmusát. Azt vetik a szemére, hogy akárcsak korábban egyes konzervatívok, bizalmatlanok az észszerű gondolkodással szemben, ez pedig tönkreteszi az értelmiséget, és ellehetetleníti az érdemi nyilvánosságot.

A liberális jogászprofesszor szembeszáll a vádakkal, miszerint az egyének törvényi ösztönzése ellentétes a szabadság fogalmával. Baloldali bírálója szerint sikeresen utasítja vissza a paternalizmus vádját, viszont nem ismeri fel, hogy igazi szabadság csak a társadalom, sőt talán az egyén átformálásával lehetséges.

A francia állam – minden fogadkozás ellenére – mégsem fogadja vissza azokat az állampolgárait, akik az Iszlám Állam soraiban harcoltak, majd a szíriai kurd erők fogságába estek. Tizenegyüket július első napjaiban ítélték halálra Irakban, és a francia kormány a lehető legnagyobb zavarodottsággal reagál az eseményekre.

Az angol történész szerint a nyugati értékek és civilizáció mítosza a hidegháború terméke. Az elmúlt tíz évben azonban a gazdasági és a migrációs válság félrekezelése miatt jelentősen csökkent a Nyugat vonzereje, és a kiábrándultság hovatovább az európai integrációt veszélyezteti.

Egyre divatosabb nézet az elemzők körében, hogy az elmérgesedő amerikai–kínai kereskedelmi háború akár katonai konfliktussá is nőhet. Ám van, aki szerint az ügyesen manőverező európai államok számára új lehetőséget teremt a két nagyhatalom vetélkedése. Feltéve, hogy marad tér a rivalizáló felek közötti lavírozásra.

Az olasz politikai rendszer elvben kifejezetten parlamentáris, a köztársasági elnöknek és a miniszterelnöknek nincs különösebben kitüntetett szerepe benne. Az elmúlt két és fél évtizedben azonban előtérbe kerültek a személyiségek, és a választók tömegei az egyiktől a másikig csapódnak.

A német eszmetörténész az ideológiadeficittel magyarázza a mérsékelt centrista pártok meggyengülését. A liberálisoknak azt ajánlja, hogy mielőbb karolják fel a környezetvédelem ügyét, különben a zöldek még több választójukat hódítják el.

A populizmus irodalmának szaktekintélye óva inti a baloldaliakat: ne karolják fel a bevándorlásellenességet, mert ezzel aligha hódíthatják vissza a kétkezi munkásokat. Inkább azt ajánlja, hogy porolják le Marxot, és nagyobb egyenlőséget követelve szálljanak szembe a neoliberalizmussal.