Oroszországban az évtized kezdete óta meredeken csökkent a terrorcselekmények száma, az orosz politológust mégis aggasztja a radikális iszlám térhódítása. Kivált a Közép-Ázsiából érkező több millió vendégmunkás körében.

A hivalkodó fogyasztást a hivalkodó meggyőződések váltották. A szellemi elit, társadalmi státuszát és erkölcsi felsőbbrendűségét demonstrálandó, olyan értékeket karol fel, amelyeket sem az egyszerű emberek, sem a gazdasági elit tagjai nem osztanak, de talán nem is értenek.

A vezető internetóriások korlátozni kezdték a politikai hirdetéseket. Ez aligha oldja meg az álhírek, a pártos szektásodás és az online gyűlöletkeltés problémáját. Viszont annál súlyosabb mellékhatásai lehetnek.

Az etnikai hovatartozás biológiai alapú meghatározása régen a fajelmélet híveinek módszere volt. Ma azonban a rasszista előítéletek ellen is bevetik a DNS-teszteket. Az ifjú német történész szerint ezzel többet ártanak az ügynek, mint amennyit használnak.

A centrista gazdaságtörténész és az anarchista antropológus szerint a közgazdaságtani ortodoxiák nemhogy nem tudják előre jelezni a válságot, de még utólag sem képesek megérteni. Ha nem újul meg, a közgazdaságtan teljességgel képtelen lesz ellátni eredeti feladatát.

Leginkább a The New York Times és a The Washington Post hisz a maga függetlenségében, de két oldalról is hiteltelennek tekintik ezt az önképet. Egy baloldali és egy konzervatív szerző egyaránt arra a következtetésre jut, hogy az a becsületes, ha egy lap bevallja, hova húz.

A meleg konzervatív publicista szerint a transzmozgalmak alapjaiban kérdőjelezik meg a homoszexuálisok egyenlő jogait. A melegjogi szervezeteknek ezért el kellene határolódniuk a transzmozgalmaktól. Ha összemossák őket, akkor a melegek elismerése is sérülhet.

A baloldalon egyre népszerűbb a radikális klímavédelem. Csakhogy a cechet éppen a fejlett országok szegényebb rétegeinek és a fejlődő országoknak kellene állniuk. A többség ezért nem támogatja a radikális életmódváltást. Az ikonoklaszta szerző szerint a radikális zöldeknek előbb-utóbb a demokratikus renddel kell szembeszállniuk.

Az elmúlt huszonöt évben Olaszországban egymást követték a választójogi reformok, s időközben a polgárok alaposan megtapasztalhatták mind az arányos, mind a többségi választási rendszer összes előnyét és hátrányát. Most éppen egy vegyes rendszer van hatályban, de aligha sokáig.

Amerikában az elit rengeteg ügy iránt elkötelezett, de a társadalom többségétől egyre inkább elidegenedik. Márpedig a társadalmak akkor indulnak hanyatlásnak, ha a vezető réteg nem képes kreatívan jó irányba vezetni őket.

Az örök optimista polihisztor szerint álhír, hogy az álhírek és az emberi irracionalitás korát éljük. Elismeri, hogy gyakran valóban a csordát követjük, de a többség általában nem így jár el. Megfelelő intézmények segítségével visszatalálhatunk a józan ész útjára.

Régen az államtól és a hatóságoktól féltettük leginkább privát szféránkat. Ma viszont az államtól várjuk, hogy megregulázza az adatainkra ácsingózó vállalatokat. De ki védjen meg saját magunktól?

A liberális feministák a prostitúció legalizálását, a nők elleni erőszak és kényszer megtestesülését látják benne. A szintén liberális, de a legalizálást pártoló szerző azt veti a szemükre, hogy egy platformra kerültek az abortuszt ellenző jobboldallal és Trump elnökkel. Van azért érdemi érve is. Őnekik is van.

A nagy madridi liberális lap üdvözli, hogy a Legfelsőbb Bíróság börtönbüntetéssel sújtotta a katalán függetlenség kikiáltóit. Működik a jogállam – úgymond –, mert a törvénytelenséget megtorolják. Ezzel egyben lezárult az elszakadáspárti délibáb korszaka. Amivel szögesen ellentétes megítélés alá esnek viszont a kurdok függetlenségi törekvései.

A hetvenéves kínai kommunizmus a gazdasági nyitás és az internet elterjedése ellenére is köszöni, jó erőben van. Ennek legfőbb oka, hogy sikerült a saját céljainak szolgálatába állítania az internetet, és totális megfigyelőállamot létrehoznia.

Az amerikai fiatalok egyre baloldalibbak, és skandináv jóléti államra vágynak. Európai kortársaik jóval piacbarátibbak, és szkeptikusabbak a bevándorlással kapcsolatban.

Rátámadt-e a jobboldali képviselő a muzulmán asszonyra, amikor fejkendője miatt ki akarta küldetni a tanácskozóterem karzatáról? Kevesen adnak neki igazat, de a muszlim fejkendő viseletét még az elnök sem támogatja. Nem lenne népszerű.

A Nobel-díjas közgazdász elismeri, hogy sokakkal egyetemben tévedett, és alábecsülte a globális kereskedelemnek a fejlett országok munkaerőpiacára gyakorolt hatását. Ennek ellenére úgy véli, hogy a protekcionizmus nem célravezető. Tíz éve még ennek is az ellenkezőjét gondolta.

Bár gyakran szembeállítják őket, a szabadelvű gondolat nem ellentétes a keresztény tanítással. Olyannyira nem, hogy az egyéni szabadság gondolata a jézusi tanításból nőtt ki.

Az évezred elején a kínai vezetés úgy gondolta, hogy a hatalmas ország egyelőre nem érett meg a demokráciára. Ma azonban, az elmúlt évtizedek szédületes gazdasági sikereinek tudatában már hosszú távon is a pártállami rendszert tartja megfelelőnek.