A politikusok állandó félelemben élnek, mert nem tudhatják, mikor készül róluk kínos felvétel, amely aztán botrányt okoz. A német médiakutató szerint a politikusok privátszférájának beszűkülése rendkívül káros hatással van a politikára. A politikus nem lehet egyszerre önmaga, őszinte és tökéletes is, nekünk kellene tehát egy kicsit elnézőbbnek lennünk.

Az európai elit egy Isten nélküli vallást követ, amely vezeklést követel a földrész lakóitól. A jóságvallás azonban nincs tekintettel a realitásokra, ezért több kárt tesz, mint amennyi jót.

Egyre többen járnak egyetemre, ráadásul egyre jobb minősítéssel végeznek. Mindebből azonban nem következik, hogy a felsőoktatás jól teljesít. Sőt, inkább ellenkezőleg. Mindenki tudja, hogy nagy a baj a felsőoktatásban, de kevesen merik levonni a fájó következtetéseket.

Minél több féligazságot tudunk, annál hajlamosabbak vagyunk határozott véleményt alkotni. A demokrácia, és talán saját mentális állapotunk is sokat javulhatna, ha beismernénk tudatlanságunkat, és óvakodnánk az elhamarkodott ítéletalkotástól.

Az elmúlt évtizedben szerte a fejlett országokban jelentősen visszaesett a baloldali pártok támogatottsága. Az amerikai politológus szerint elősorban azért, mert a gazdasági érdek helyett egyre inkább a kulturális kérdések határozzák meg a politikát. A baloldalnak akkor lehet esélye, ha vissza tudja hódítani a populista jobboldal által elcsábított szavazóit.

A globális felmelegedéssel szemben azonnali és radikális lépéseket sürgetők moralizáló, sőt vallásos nyelvet használnak. Támogatóik szerint ez helyes is, hiszen akkora a baj, hogy életvitelünk teljes átalakítására van szükség, ahhoz pedig nélkülözhetetlen a vallásos kultusz. Bírálóik szerint viszont ezzel többet ártanak az ügynek, mint amennyit használnak.

Az összeesküvés-elméletekre alapozott gondolkozás korábban csak a politikai paletta peremén létezett, ma viszont már az egész társadalmat megfertőzte. Az információbőség aláássa az alapvető közintézményekbe vetett bizalmat. Hovatovább már az alapvető tények dolgában sincs egyetértés.

Az amerikai birodalmat sirató elemzők sorát most az a Fareed Zakaria is szaporítja, aki két évtizeddel ezelőtt az illiberális demokrácia fogalmát megalkotta. Szerinte Amerika elszalasztotta az egypólusú világ éveiben rejlő lehetőségeket.

Olaszországban ismét kormányra került a középbal anélkül, hogy választást nyert volna. A neves szociológus a politikai pártok identitásán elmélkedik, és úgy látja, hogy mint annyiszor, az elit pártja most is visszavette a közhatalmat a lázadóktól.

A Római Birodalom alig egy évszázad alatt jutott el a tündöklés csúcsától a szétesésig. Ám egyáltalán nem biztos, hogy az egykori impérium részei rosszul jártak a birodalom összeomlásával. Az amerikai publicista azt boncolgatja, hogy mi várna Amerikára, ha Róma sorsára jutna.

A nemzetközi szervezetek egyre több emberi jogot ismernek el, közben azonban az alapvető jogok sem érvényesülnek. Az amerikai ENSZ-szakértő szerint vissza kellene térni az emberi jogok eredeti fogalmához.

Bár sokan hitték, hogy a gyors népességnövekedés gazdasági összeomlással és elszegényedéssel jár, ennek éppen az ellenkezője történt: a világ jólétének növekedése egybeesett a népességrobbanással. De mi lesz, ha fordul a trend, és megáll, netán csökkenni kezd a népesség?

A szúnyogok többet öltek meg közülünk, mint a katonák. Halálos kimenetelű szúrásaikkal egész földrészek történelmét változtatták meg. Hanem azért a történelmet alakító legfőbb erőnek nevezni őket tán mégiscsak túlzás.

A tavaly ősszel indult váratlan, spontán tiltakozó mozgalom kifulladóban van. A francia baloldali politológus szerint a sárgamellényesek megjelenése azt bizonyítja, hogy a régi politikai rendszer válságban van, újat azonban ez a mozgalom sem tudott felmutatni.

A létező szocializmus kudarcai nem ábrándítják ki a tervgazdaság híveit. Újabban azt remélik, hogy a big data és a mesterséges intelligencia végre elérhetővé teszi a hatékony központi tervezést, az igazságos elosztást, és végre beköszönt a digitális konzumkommunizmus Kánaánja.

A politikától független, szabad kutatás eszméje maga is a politika eszközeként született: a hidegháborúban a kapitalizmus elsőbbségét volt hivatott demonstrálni az ideológia szolgálatába állított szovjet tudománnyal szemben. Ettől persze a kutatás szabadsága még fontos és védendő ideál.

Az amerikai politológus állami ellenőrzés alá vonná a jótékony célú alapítványokat és megvonná tőlük a törvényben szentesített adóvisszatérítést, mert szerinte ellenőrizhetetlen magánérdekeket szolgálnak.

Sok szabadelvű ökodiktatúrát kiált, ha valaki szigorú környezetvédelmi szabályokat akar, és törvényi úton korlátozná az egyéni fogyasztást. Kritikusaik szerint ezzel súlyos ellentmondásba kerülnek – saját ideológiai alapvetésükkel csakúgy, mint a józan ésszel.

Anglia és a Szovjetunió után Amerika sem boldogult Afganisztánnal. Trump elnök a csapatok kivonására készül, és békemegállapodásról tárgyal a tálibokkal, holott Amerika 2001-ben éppen őmiattuk vonult be Afganisztánba. A kormány azonban továbbra is helyi hadurakkal fog osztozni a hatalmon.

A közelgő keletnémetországi tartományi választások esélyesévé előlépő AfD a rendszerváltás lezárását, szavazócédulás forradalmat ígér. A Stasi-szakértő történész szerint a mai Németországot az NDK-hoz hasonlítani bolond beszéd, de van benne rendszer.