A veterán német szociáldemokrata politikus kemény hangú cikkben bírálja a baloldali identitáspolitikát, mondván, hogy a megosztást szolgálja. Identitáspolitika helyett ezért párbeszédet és nemzeti összetartozást sürget. A cikk hatalmas vitát vált ki, s elemzők szerint ez meghatározhatja a német szocdemek jövőjét.

Mi magyarázza, hogy manapság mindenki áldozat akar lenni, azok is, akik nem szenvednek el komoly sérelmeket?  Az amerikai pszichológus szerint a jelenségnek evolúciós okai vannak, és azért terjed, mert erényes, vagy legalábbis annak látszani akaró társadalomban élünk. Más kérdés, hogy az áldozati verseny súlyos károkat okoz.

A Szovjetunió utolsó vezetője, aki véget vetett a nukleáris háborúval fenyegető hidegháborúnak, aki korábban elképzelhetetlen szabadságot vívott ki az oroszoknak, ma kilencvenévesen, hazájának talán legelutasítottabb híressége.

A kultúrharcban szembenálló engesztelhetetlen felek legszívesebben elhallgattatnák egymást. A korrekt vitának lényegében nem maradt tere. A baloldali radikalizmusnak sokkal erősebbek a hadállásai a kulturális intézményekben. De a véleményszabadság védelmében felszólaló jobboldal is az eltörlés stratégiáját alkalmazza.

Egy olasz történészprofesszor gorombán megsértette a jobboldali párt elnöknőjét, és a liberális kommentátor ennek kapcsán megállapítja, hogy a politikai vitákban elharapózott a sértő stílus. A kellemetlen jelenséget lélektani okokkal magyarázza.

A tekintélyes liberális és az ismert keresztény fundamentalista jogtudós kiáll az állami bürokrácia hatalma mellett. A furcsa pár azt szorgalmazza, hogy az állami hivatalnokok még több hatalmat kapjanak. Szerintük így védhetik meg a népet saját ostobaságától. Bírálóik szerint a javaslat az antidemokratikus technokrata szemlélet iskolapéldája.

A jobboldal kisajátította a nemzeti gondolatot. Nem volt nehéz dolga, hiszen a baloldal és a liberálisok a nacionalizmust a kirekesztés, vagy valami még rosszabb előszobájának tekintették. A helyzet azonban változni látszik. Egy német kultúrtörténész és egy francia történész a nemzeti gondolat visszahódításával szeretné erősíteni a szolidaritást és az integrációt.

A baloldali techguru globális maffiózónak nevezi az ausztrál kormánnyal háborúban álló Facebookot. Az esetet precedensértékűnek tartja, remélve, hogy a nemzetállamok végre erélyesen fellépnek az egyre nagyobb hatalmú, ám demokratikus legitimációval nem rendelkező, és politikai felelősséget nem viselő technológiai vállalatokkal szemben.

Hruscsov hajdani pártvezető híres beszédének közeledő hatvanötödik évfordulóján az orosz történész Sztálin mítoszának lerombolását látja felelősnek a szovjet rendszer összeomlásáért és egyben az egész ország tönkretételéért.

Amerika másfél évtizede még a világ legvallásosabb országa volt. Mára jelentősen nőtt a vallástalanok aránya, de közben nem csökkent az erősen vallásos népesség lélekszáma. A vallás politikai kérdéssé és a kultúrharc fő frontjává vált. Ezért aligha lehet kiegyezés a két oldal között.

Történelmi mélypontjára zuhant az amerikai média iránti bizalom. Egy konzervatív és egy baloldali liberális publicista egyaránt abban látja ennek legfőbb okát, hogy a sajtó formálni akarja a politikát, nem pedig tudósítani róla. Ennél is nagyobb baj, hogy mintha még jól is érezné magát a gödörben.

Franciaországban aggodalmat kelt, hogy ha lassan is, begyűrűzni látszik Amerikából a woke-ideológia, amely identitáscsoportokra szabdalná a társadalmat. A liberális amerikai sajtóban furcsállják, hogy a különben Amerika-barát francia elnök is Amerikától félti a francia jövőt.

Az online szólásszabadság korlátozásának kérdése megosztja Amerikát. A baloldal szigorú fellépést, az álhírek és az uszítás tiltását követeli. A jobboldal cenzúrát kiáltva ellenez bármilyen korlátozást. A mérsékelt liberális és a szintén mérsékelt konzervatív szerző szerint lenne kompromisszumos megoldás: vissza kellene térni a méltányos tájékoztatás elvéhez.

Súlyosbodik a humán tudományos képzés válsága, mert egyre kevesebb a jelentkező diák, vagyis egyre csökkennek a humán képzés bevételei. Az amerikai irodalomtudós szerint a bölcsészek és a társadalomtudósok részben maguknak köszönhetik a kialakult helyzetet: a kulturális és a történelmi kánon radikális kritikájával maguk alatt vágják a fát.

Az idő sok mindent megszépít. Borisz Jelcin, Oroszország első elnöke példátlanul mélyre küzdötte le magát népszerűtlenség dolgában, elnöksége idejét a „rossz kilencvenes évek” néven emlegetik. Most, 90 születésnapján mégis jó szívvel emlékeznek rá az elemzők.

Az EU a közös vakcinabeszerzéstől a járvány gyors megállítását, és nem mellesleg a tagállamok közötti szolidaritás és egység erősítését remélte. Mára úgy tűnik, hogy az egységes fellépés inkább ennek ellenkezőjéhez vezet.

A modern technikát veszélyesnek tartó, világvégét jósló jövőkutató és a technológiai haladás optimista internetguruja negyedszázada fogadást kötött, miután előbbi a civilizáció válságát vizionálta 2020-ra. Mindketten úgy érzik, hogy ők nyerték meg a fogadást.

 Az amerikai társadalom baloldali-liberális elitje mélyen lenézi az egyszerű amerikaiakat, amiért nem érnek fel hozzá erények dolgában. A baloldali elemző szerint ez a felfogás rosszul áll az olyan embereknek, akik haladóként határozzák meg magukat.

Az Északi Áramlat-2 gázvezeték építése kiélezheti Németország és az Egyesült Államok viszonyát. Úgy tűnik, hogy egyik fél sem rest a környezetvédelmet és az emberi jogokat is csatasorba állítani, ha geopolitikai és gazdasági érdekei úgy kívánják.

Vagy el sem kezdődött? Az emberiség sosem költött annyit innovációra mint ma, és elborítanak bennünket az újabbnál újabb kütyük. Ám a hasznuk társadalmi és civilizációs szempontból elmarad a korábbi két ipari forradalom vívmányaitól.