Az amerikai nagyvállalatok egyre nyíltabban vállalnak politikai szerepet. Elemzők szerint a tőke elfordul a plebejussá váló jobboldaltól, és a progresszív baloldalt kezdi támogatni. Ha a baloldal enged a kísértésnek, és a nagyvállalatok támogatásával akarja megnyerni a politikai vitákat és a kultúrharcot, akkor egyaránt árt a piacnak és a demokráciának.

Az államok nagy szerepet játszanak a Covid-védőoltások kifejlesztésében és terítésében, mégsem akkorát, mint hajdan az atombomba elkészítésében. Már csak azért sem, mert a gyógyszergyártás nemzetközivé vált. Akárcsak az atombomba ügyében, a vakcina körül is erkölcsi és filozófiai dilemmák támadnak.

Néhány éve még attól tartottunk, hogy az egyre intelligensebb robotok a fejünkre nőnek, és átveszik a hatalmat. Mára megfordult a helyzet, és az algoritmusoktól reméljük, hogy képesek lesznek megvédeni minket saját irracionalitásunktól és normaszegéseinktől.

A tekintélyes német baloldali politológus szerint a konzervatívok felnagyítják az eltörléskultúra jelentőségét, hogy morális pánikot keltve hallgattassák el a társadalmi igazságtalanság bírálóit. Filozófus bírálója helytelennek tartja a probléma bagatellizálását. Szerinte rendszerszintű a vélemények egyirányúsítása.

Történészek felszólítják az olasz államot, hogy ismerje be a háború idején Jugoszláviában elkövetett olasz háborús bűntetteket és tegyen látványos gesztusokat az erkölcsi jóvátétel szellemében. A háború után a hidegháborús logika miatt maradt el a szembenézés.

Az amerikai nagyvállalatok újabban előszeretettel állnak ki a haladó napirendbe illeszkedő faji és nemi ügyek mellett, és foglalnak nyíltan állást politikai kérdésekben. Korábbi szövetségeseik, a republikánusok tombolnak, és új osztályharctól tartanak. A baloldali kommentátorok sincsenek elragadtatva: üres PR-nak tartják a nagyvállalatok haladó jelszavait.

A moralizáló történelemfelfogás méltánytalan és történelmietlen. Ugyanígy elfogadhatatlan viszont a történelmi bűnök elhallgatása és a mítoszgyártás is. Hogyan viszonyuljon a múlthoz, aki mindkét lehetőség csapdáját el akarja kerülni? Egy ifjú filozófus banális töprengése a történelmi emlékezet nagy kérdéseiről.

Az évi félmillió eurós állami támogatással működő Országos Diákszövetséget (UNEF) évek óta azzal gyanúsítják, hogy iszlamista befolyás alá került. Legújabban két oktató elleni uszítás, illetve fehéreknek tiltott gyűlések szervezése miatt merült fel, nem kellene-e betiltani működését.

Biden elnök, ígéretéhez híven, gőzerővel látott neki a nemi alapú diszkrimináció felszámolásának. Bírálói szerint a nemi elkülönítés tiltása vallási jogokat sérthet, hiszen ellehetetleníti azon vallási rítusokat, amelyek a nőket és a férfiakat elkülönítik. A transzok nőként való elismerése pedig sértheti a nők jogait.

A genetikának évtizedeken át megkérdőjelezhetetlen alapvetése volt, hogy az emberek közötti genetikai különbségek elenyészőek. Egyre több kutatás jut azonban ezzel ellenkező következtetésre. De biztos-e, hogy a képességek és az attitűdök genetikai meghatározottságából okvetlenül rasszista álláspont következik?

Ez ott a kérdés. Mármint Amerikában. Arról nincs szó, hogy hatalmi szóval törölnék a Bárdot a tananyagból, de valóságos, méghozzá pedagógusokból álló mozgalom követel ilyesmit. Nem azért, mert a koraújkori angol nyelv nehezen érthető, hanem mert Shakespeare elfogadhatatlan nézeteket képvisel.

Olaszországban jó huszonöt évvel ezelőtt kezdődött a hagyományos pártok hanyatlása, amikor új típusú, egyszemélyi vezető köré szerveződő pártok jelentek meg. Mára az utolsó mohikán, a hajdani kommunista párt maradványira épülő Demokrata Párt is súlyos válságba került.

Az érdemalapú szemlélet egykor a rendi- és osztályelőjogok elleni harc fegyvere volt. Az elit azonban igazodott az új elvárásokhoz, és a már csak névleg meritokratikus viszonyok közepette sikeresen örökíti át privilégiumait. Egyre többen állítják, hogy a felsőoktatás szűkítésével kell enyhíteni a bajokon.

Azok a közösségi oldalak, amelyek korábban a szólásszabadság nevében elutasították az olyan tartalmak szűrését, amelyek nem sértik közvetlenül a törvényt, újabban – az összeesküvés-elméletekkel szemben – nemhogy cenzúrát nem restek gyakorolni, hanem egyenesen kizárják a radikális nézetek terjesztőit. A stratégia sikere erősen kétséges.

Népszerű nézet, hogy az emberek képtelenek józan belátásra, ezért a hozzáértőknek a kockázatok kozmetikázásával kell őket a jó döntés irányába terelni. Csakhogy a mégoly jó szándékú ferdítések is aláássák a szakértőkbe vetett bizalmat.

Külpolitikai elemzők lázasan találgatják, milyen geopolitikai stratégiával fékezhetné meg Washington Kína előretörését. Biden elnök egyelőre nem kötelezte el magát. Egyrészt elismeri, hogy a különböző kultúrájú nemzeteknek különböző értékei vannak, másrészt pedig kitart amellett, hogy Amerikának globális szinten kell fellépnie a demokrácia és az emberi jogok egyetemes értékei mellett.

A feminista oktatási szakértő élesen bírálja a feminista aktivista írót, amiért egy kalap alá veszi a világ különböző részein és egészen eltérő társadalmi helyzetben élő nők problémáit. A bírálat általában is bűnösnek találja a nyugati elithez tartozó feministákat abban, hogy a szegény országok asszonyainak elnyomását elbitorolva akarják magukat áldozatnak beállítani.

A woke ideológia az oktatásba is behatolt. Nem tudjuk, mennyire hatja át a rendszert. Ezúttal csak két, erősen demokrata államból és jobbára elitiskolákból vannak hiteles értesülések arról, hogy szülők és gyerekek egyaránt jobbnak látják titkolni, ha nem értenek egyet a fehérek kollektív bűnösségét hirdető ideológiával.

Az ismeretelmélet dilemmái évszázadokon át csak a filozófusokat hozták lázba. Ma azonban mintha az egész társadalmat megfertőzte volna a relativizmus. Az amerikai filozófus legalábbis azzal magyarázza az egyre elkeseredettebb politikai megosztottságot, hogy ma már mind többen kétlik, vannak-e egyáltalán objektív tények.

Mindig is voltak városi fiatalkorú bűnözők, s ők gyakran folyamodtak erőszakhoz. Mindig voltak galerik is, de a különben nem bűnöző csoportok között véres, sőt halálos leszámolások csak újabban vannak Franciaországban. Etnikai háttérrel súlyosbítva, bár erről nem illik nyilvánosan szólni.